10 ÉVES A BLOG! ITT A 10 KEDVENC FILMEM!
2021. november 28. írta: thedirector

10 ÉVES A BLOG! ITT A 10 KEDVENC FILMEM!

Napra pontosan 10 esztendeje raktam ki az első posztot az oldalra. Meg utána még a mai nappal bezárólag 1200 db-ot. Egy érdekesség: 2012-ben ugyanezen a napon elkezdtem az első évfordulóra megírni a „10 kedvenc filmem” posztját. Gondoltam jó ünneplés lesz. Aztán nem fejeztem be. Mai napig is ott áll a vázlatok között. 7 filmig jutottam, amiből 4 egyébként most is a listán van (egy bővebbre a másik 3 is felkerült volna). Aztán teltek az évek és tudtam már, hogy ha még leszek, akkor ezt 2021-ben kell majd felhasználnom. Szóval most itt az idő. Megmutatom az örök kedvenc 10 filmem. Nem tudom jön-e valaha még olyan alkotás, ami ide tud kerülni idővel. Egyelőre a legújabb film is 11 éves a listán. Fontos megjegyeznem, hogy nem ezeket a filmeket tartom a világ legjobb filmjeinek. Ha egy olyan lista készült volna, „mi a világ 10 legjobb filmje?”, innen maximum 2, megengedőbb napokon 3 kerülne be. Viszont én vállalom ezeket a filmeket, mert számomra ezek megtekintése bír a mai napig a legnagyobb élvezeti faktorral. Nyilván tele lehetne rakni Hitchcockkal, Kubrickkal, Scorsese, Nolannal és a többi körül udvarolt klasszikus rendező filmjével a listát, de én törekedtem arra, hogy azokat tegyem ide, amiket  én a legjobban szeretek nézni. Bármikor. Így alakult ki ez a tízes lista.  

(Aki nem bírja ki, hogy előbb ne a videót nézze meg, annak linkelem iDE, de alul is ott lesz, így megköszönöm, ha a gondolataim is végigolvasod)

 

Back To The Future:

Vissza a jövőbe!

1985.

dir: Robert Zemeckis

 01_18.jpg

Szerintem nem volt gyerekkoromban gyakrabban megnézett film a Vissza a jövőbénél. Még mese sem. Ez van, már akkor is inkább mentem az ilyen filmek irányába. Az egész trilógiát tudom gyakorlatilag végig idézni fejből és sokáig a második rész volt a kedvencem, egy ideje viszont arra figyeltem fel, hogy ezt nézem a legtöbbet. Egy fantasztikus alapötletre épített, roppant precízen kidolgozott vígjáték, amely visszaadta a suli nyüzüge lúzereinek az önbecsülését és önbizalmát. Bárki lehet annyira bátor és cool mint Marty McFly. Ha neki sikerült, másnak miért ne? A kor ideológiája egy pillanatig nem didaktikus, öniróniát bátran használja. A világa és karakterei pedig pillanatok alatt beszívják az embert. Egy olyan film a Vissza a jövőbe, amit ha ezerszer láttál, ezeregyedikre is ugyanúgy fogod imádni. Megunhatatlan klasszikusa a 80-as éveknek.

 

American Beauty

Amerikai szépség

1999.

dir: Sam Mendes

02_15.jpg

Ellentétben a Vissza a jövőbével, ezzel a filmmel már eléggé későn találkoztam (az a film értelmezhetősége miatt inkább előny, mint hátrány) és mondhatni szerelem első látásra. kb 10 éve láttam először, azóta is minden évben legalább egyszer megnézem. Az Amerikai szépség talán a világ legjobb szatírája. Egy film az amerikai álom meg nem éléséről, a látszat boldogságról, a hamis idilltől, a társadalmi képmutatásról, egyéb hazugságokról rántja le könyörtelenül a leplet. Minden diszfunkcionális viselkedéseik ellenére Lester Burnhamék nem gyarló és rossz emberek. Önmaguk és javaik elfogadása ugyan hiba, de inkább intő jel az utókornak. Sam Mendes parádés rendezése, Thomas Newman első pillanattól bőr alá kúszó keserédes zongorafutamai, a néhai zseni operatőr Conrad C. Hall pazar képei, Alan Ball okos és játékos forgatókönyve és egy iszonyatosan bivaly szereplőgárda. Ezek egyenként se lennének rossz ajánlólevelei egy átlag filmnek, de így együtt létrejött a 20.század végének egyik csúcsalkotása. Megrázó, felkavaró, gyönyörű, keserédesen vicces dráma.

 

Becstelen brigantyk

Inglorious Basterds

2009.

dir: Quentin Tarantino

03_13.jpg

Nagy tolakodás szokott lenni a QT listázáskor az első helyért. Persze - nem minden ok nélkül – a Ponyvaregény általában a dobogó felsőfokának várományosa. Nos, én úgy érzem az volt a bemelegítés egy igazi nagy dobáshoz, ami QT karrierjében másfél évtizeddel később jött el. A Ponyvaregény egy igazi kultfilm. Egy olyan forradalmi reform volt az art mozinak, ami ekkor nem örvendett egyöntetű rajongásnak. Viszont a B.B. egy hibátlan igazi nagyformátumú mozifilm. Tarantino mindent tudását, tehetségét, ízlését beleírta ebbe a közel három órába. Kibaszott feelinges helyszínek, hatásos és nagyszerű történet. Olyan dumák, hogy az egyszerű forgatókönyvíró ha csak néhányat ebből megtudna így írni az egész karrierje során már békében pihenne a sírban. És akkor még nem beszéltünk arról, mennyire okosan van felépítve a film, nem beszéltünk a király soundtrackről, Robert Richardson szemkápráztató fényképezéséről, arról a 40 perces kocsma jelentről, ami szerintem a világ legtökéletesebb filmes jelenete. Nem beszéltünk Brad Pitt akcentusáról, Christoph Waltz maximálisan megérdemelt Oscar díjáról, mint Hans Landa. Hogy ezt a filmet négy nyelven kellett megírni és megrendezni. Hogy a sok duma alatt is felszivárog az a tanító humor, amit más görcsölve tudna csak megírni, akkor sem így. Kérdés nélkül max pontos film.

 

Social Network

Social Network – Közösségi háló

2010.

dir. David Fincher

04_14.jpg

Nem nagy spoiler, de a listám legifjabb tagja. Ennél újabb film nem lesz már. Vannak azok a „szerencsés” csillagállások, mikor nagy dolgok születnek. Egy igazi szupersztár gárda készítette el a 21.század legvitatottabb munkásságú emberének élettörténetét. Persze inkább csak az első éveket. Mert Mark Zuckerberg az internet térnyerése óta talán az egyetlen, új forradalmat kirobbantó alakja a világunknak. A közösségi médiát széles körben elindító ember élete milyen is lehetne, ha nem ellentmondásokkal teli. David Finchert érte az a szerencse, hogy megrendezhette a zseniális dumagép Aaron Sorkin forgatókönyvét. Teljesen megértem, hogy ez a film sokaknak csak egy átlagos film. Viszont én, mint filmszakos hallgató főiskolán úgy éreztem, hogy ez a film MINDEN, ami a filmgyártás. Eszméletlen jó ritmusú rendezés, olyan tanári vágástechnika, amitől beszartam. Döbbenetes párbeszédek és ritmus. Hibátlan színészvezetés és színészi játék. A zenét már ne is említsem: Trent Reznor és Atticus Ross soundtrackje szabályosan megijesztett és egyben elvarázsolt. + 1 erény azoknak, akik imádják a technológia fejlődését és a korhóbortot. Na itt megkap mindent, gyakorlatilag akciófilmre vágva. Fajin.

 

Into The Wild

Út a vadonba

2007.

dir: Sean Penn

05_3.jpg

Imádja a közvélemény úgy megmagyarázni ezt a filmet, mint egy szabadszívű gyarló ember kalandja egy túlművészieskedő kalandfilmben. Én elfogult leszek. Vállaltan elfogult leszek. Ez egy gyönyörű szép film a szabadságról és a szépségről. Igen, értem a film is önellentmondásba kerül olykor magával, de basszus. EZ a csávó megcsinálta, azt amit az emberek 99%-a sosem merne: Megpróbált élni, ahogy ő jónak látta. Nem úgy, ahogy a sokszor felénk támasztott elvárások nyomásán mi gondoljuk, hogy élünk. Tökéletes lenyomata annak, milyen az amikor valaki nem abba a korba született, amiben él. Egy kicsit én is ilyen ember vagyok, ezért nem nehéz azonosulnom Alex Supertramppel. Sean Penn pedig van annyira ízléses és öntörvényű hippi, hogy képes volt ennyire jól megrendezni ezt a két és félórás meditatív utazást, aminek a stáblistája után az arra fogékonyak nem ugyanolyan emberként fognak felkelni. Az Út a vadonba egy unikális alkotás, egy tanmese az egész életről. Ehhez olyan képek társultak, hogy esküszöm örömkönnyek csordulnak le az arcomon, akármikor meglátom. Nem túlzás azt mondani, hogy percenként lehetne kitenni egy kimerevített képet a falra. Audio oldalról pedig az általam körberajongott Pearl Jam frontember, a szintén legendásan szabadszívű Eddie Vedder csodálatos nótái segítenek a beleélésben. De tényleg, mekkora dal már a Hard Sun vagy a The Wolf. Örülök, hogy a korosztályomból is idővel egyre több ember fedezte fel ezt a csodálatos alkotást. Az összes általam listára rakott film közül ez tette hozzám a legtöbbet emberként.

There Will Be Blood

Vérző olaj

2007.

dir: Paul Thomas Anderson

06_5.jpg

2007 bitang erős egy év volt, hiszen ez a második a listán, és egy bővebb felsorolásba befért volna a szintén 2007-es No Country For Old Men is, ami pont az olaj elől vitte el az Oscart. Na, az Into The Wild-dal ellentétben itt sok szépség nincs. Ezt a filmet lehet(és kell is) úgy jellemezni, hogy MESTERMŰ. Pont. Ez egy nagyon nehéz, tüskés film, ráadásul ez is majdnem három órás ami még több évtizedet is ölel fel. Kapitalizmus kontra kereszténység, emberség vs embertelenség. Robert Elswitt Oscar díjas képei szépen, komótosan pásztázzák a tájat, PTA rendező is hagy mindenre időt, de Johnny Greenwood Radiohead istenség zenéje már előrevetíti, hogy ez nem egy nyugodt és szép film lesz. Az első 15 perces beszéd nélküli jelenet után megszólal és megszületik előttünk a Daniel Day-Lewis által megformált Daniel Plainview. De nem is eljátssza, hanem konkrétan Ő Daniel Plainview. Én ugyan a hátam mögött több ezer (és lehet keveset mondok) filmmel is ki merem jelenteni, hogy DDL amit ebben a filmben színészet címszó alatt megmutat, az a világ legnagyobb színművészeti alakítása. Ilyet én soha előtte és azóta sem láttam, hogy egy ember ennyire magáévá tegyen egy karaktert. A hanghordozása, a mimikája, a tartása egyszerűen döbbenetes. A nézésétől megáll az emberben a gané. Teljesen más dimenzióban mozog Ő, mint a kortársai, szakmatársai. Ha őt színésznek hívják, akkor rengeteg mindenkit vissza kell minősíteni. És még így is elképesztő, hogy Paul Dano majdnem fel tudott nőni mellé. Kőkemény dráma, kőkemény regényből, kőkemény férfias, színészi alakításokkal megtámogatva. Egy modern mestermű. Erre a filmre nyugodtan rá lehet mondani, hogy minden elemében hibátlan. Ez ugyan szubjektív top10 kedvenc filmes lista, de ezt nevezném a világ legjobb filmjei listájára is. Ráadásul az első felébe.

 

Christmas Vacation

Karácsonyi vakáció

1989.

dir: Jeremiah S. Chechik

07_3.jpg

John Hughes rendezőként  karrierje során csak nyolc filmet jegyez, viszont íróként nem volt nála kúlabb vígjáték forgatókönyvíró a 80-as és 90-es években. Legalább is nem sok. Az egy dolog, hogy nem egy alapművet köszönhetünk neki, de szerintem hangulatilag a legjobban eltalált filmje ez és Repülők, vonatok, autók. Ha valami igazi eseményfilmre vágyom, ami bármilyen szar helyzetből képes legalább elviselhetőre felhúzni a hangulatom, eszembe sem jutna mást választani a Karácsonyi vakáció helyett. Pompásan ragadta meg Hughes az egész Karácsonnyal kapcsolatos felhajtást. Igen. Baromi kellemetlen mikor szúr a fenyőfa, ragadsz az enyvétől. Melós előkeresni a tavalyi díszeket, fényeket. Már ami megmaradt belőle, azt kibogozni, összeállítani az ajándékokat személyre szabottan. Amikor beállít a kellemetlenkedő rokon, emiatt nem vagy ura a saját életterednek. A nejeddel összeveszel, aki a gyerekekkel veszekedik. Szóval az egész feszültséggel teli felvonulás semmit nem hat Clark Griswoldra, aki ezt az egészet így ahogy van lenyeli, mert annyira szereti a családját, hogy még ezek sem érdeklik, ha a nappaliban este összejön mindenki a kandalló elé. Clark karaktere példaértékű ember bárki számára. Chevy Chase pedig a világ legnagyobb humoristája.

 

Grumpy Old Men

A szomszéd nője mindig zöldebb

1993.

dir: Donald Petrie

08_3.jpg

Párban Griswoldékkal ez a másik gyerekkori kedvenc vígjátékom, amit akárhogy akar harapni az idő vasfoga: Beletörik. Goldman és Gustafson kikezdhetetlen monolitjai a civakodós vígjátéknak. Fogalmam sincs mennyit emel a magyar szinkron az egész blődi alapötleten, de gyanítom nem keveset. Megunhatatlan ahogy torzsalkodik Walter Matthau és Jack Lemmon. Imádom a havas hangulatát, a szépen húzódó drámai íveit ennek a filmnek. Olyan szövege van, hogy már 678. megtekintés után sem tudok nem nevetni neki. Jellemzően A szomszéd nője az a film, ami előtt mindig ott ragadok a tévé előtt, ha megy (és elég sokat rotálják ma is). A második része is király, de az egyes darab messze a legkirályabb az életműből. Számomra lehagyja a Furcsa párt is. Amíg élek meg nem unom ezt a filmet.

 

Jurassic Park

1993.

dir: Steven Spielberg

 09_3.jpg

Szerintem mindenki életében van egy „NA EZ…” érzés, amikor lát egy olyan filmet, amit sose felejt el, amikor először látta. Számomra megkerülhetetlen tényező az egész filmes világomban Spielberg őslényes mozija. Kizárt, hogy van olyan ember, akinek ne lenne erről legalább egy nagyon erős „első megtekintéses sztorija”. Eléggé kicsi voltam mikor láttam annak idején. Talán öt évesnél sem több. Hozzám került egy matricás album, meg egy csomó merch cucc. Unokatesómmal nagy rajongói voltunk már azokból az infókból is, ami elért hozzánk, de a filmet csak később tudtunk megnézni, mert nem volt elérhető Magyarországon (vagy nem volt lehetőségünk még látni, erre nem emlékszem). Amikor náluk nyaraltam már megvolt keresztapukámnak és egyik délután megnéztük. Kristálytisztán előttem van az egész két óra, hogy tátott szájjal lestük. Egyszerűen nem tértünk magunkhoz az óriás dínók láttán. Mai szemmel sem kopott a cgi-robot hibrid kinézete, ahogy a májsztró építi a filmet. Ahogy megtölti feszültséggel ezt az időtálló kalandfilmet, az párját ritkítja. Meg az a zene és a remek dialógusok, interakciók. Ha nem erre a műre mondják, hogy kultklasszik, akkor mire?

 

Lord of The Rings – Fellowship of the Ring

Gyűrű ura – A gyűrű szövetsége

2001.

dir: Peter Jackson

10_8.jpg

Ha monumentális, hivatkozási alap fantasyt kell keresni nem is kell továbbmenni az első Gyűrűk uránál. Igen, tudom, hogy a harmadik nyerte rommá magát anno az Oscaron is, szerintem mégis az a leggyengébb rész. Az elsőben megvan a misztikum, a mindent leuraló epikusság, tűzön-vízen, levegőben, földön, erdőben, hegyek mélyében játszódó kaland. Itt indul be az igazi utazás, egy olyan mindent leuraló kaland, amit azóta sem tudott megközelíteni a műfajban semmi. Peter Jackson igazi rajongóként, mérhetetlen szeretettel adózott Tolkien regényének, én pedig tizenéves gyerekként csak süppedtem a moziszékbe a látottaktól. Olyan látványt kanyarintottak a vászonra, amit azóta sem tudtak túlszárnyalni. Még saját maga sem. Különös jelentőséggel bír az első rész, hiszen az aprólékosan megírt és hasonlóan aprólékosan megfilmesített világnak fekteti le az alapjait, szabályait. Ha ez bukik, minden bukik. De nem bukik itt semmi. Pazar díszletek, csodás felvételek, maszkok, ruhák, fegyverek, remek karakterek még remekebb színészek, földbe döngölő zene és rendezés. Nincs olyan eleme ennek a filmnek, amit ne lehetne dicsérni. Egy remek alapanyagból született mestermű. Kikezdhetetlen, felülmúlhatatlan.

és a videó

 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr5716765854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liberális Artúr · arturfilm.blog.hu 2021.11.28. 08:45:11

Grat :) Ilyenkor válik el a szar a májtól, ki az, aki hirtelen fellelkesedésében csinál egy jó esetben 2-3 évig futó blogot és melyik lesz az, ami tartós és kellően terjedelmes.

Amúgy nem szeretek top 10-es listát csinálni, az mindig a "melyik kezembe harapjak" élmény. Inkább felsoroltam az összes filmet, amelyeket kedvelem, abból is lett vagy ötven (igaz, egy ideje már nem frissítettem).

thedirector 2021.12.01. 11:49:38

@Liberális Artúr: Na igen. Én a hobbimnak élek, miért ne írnám ki magamból a gondolataim? :) Remélem a 20.nál is ünneplünk egyet.
süti beállítások módosítása