VOD-téka: Apostol & Az otthonom
2020. április 01. írta: thedirector

VOD-téka: Apostol & Az otthonom

Apostol

Apostle
2018
291451_1538385110_3382.jpg

Nagyon gyorsan kifordított ez a film, pedig mostanában eléggé mennek ezek a boszorkányos, szektás filmek. Odáig nem mennék, hogy felér a Midsommar szintjére, de talán a legjobb körülírása, ha annak és a VVitchnek a keverékeképpen gondolunk a műre. Gareth Evans sem ismeri a kompromisszum szót, még ha nála nem is kerül annyira minden a helyére filmügyileg, mint Asternél vagy Eggersnél. A sztori az 1900-as évek elején játszódik, amikor is a Dan Stevens (rémisztően) játszotta Thomas elindul megkeresni a húgát, aki egy vallási szekta fogságába esett. A csoport nem tudja, hogy testvérek, a férfi pedig inkognitóját kihasználva próbálja kimenteni a lányt. Persze, aminek el kell szaródnia el is szaródik, de úristen, még, hogy hogy...Evans nagyon meg meri lépni azokat a lépéseket, amiket sok rendező nem, vagy csak behúzott kézifékkel. Egy megalkuvás mentes őrület, ahol roppannak a bordák, vágódnak a nyakak, mindehhez a True Detective tüskés és szikár képi világát megidézve, hátborzongató zenével megtámogatva. Ami miatt még sem lesz maradandó filmélmény és csak épp bekúszik a bőrünk alá az, a szekta és az idő nagyvonalú kezelése. Nem tudunk meg kvázi semmit, nem ismerjük a szabályrendszereket, a szokásokat, még azt sem miben hisznek. Felvázoltak valamit, amit úgy forgatnak, ahogy a film cselekménye kívánja, nem ahogy a szabályrendszer mozgatja. A ritmusa is eléggé széteső, az eleje és a közepe duzzad a feszültségtől, a vége inkább összecsapott hatást kelt. 

7.jpg

 

Az otthonom

Hogar
2020

ob_785c23_rkspklhcpjoojw9csapwkxyembb.jpg

Netflix belelendült a megterhelő filmekbe rendesen a napokban. Az El Hoyo után ismét egy spanyol thrillert dobott ki, ami nézhetőbb és kevésbé szimbolikus, de nem kevésbé erős darab. Érzik a spanyolok most a társadalomkritikát, mely Az otthonomban is jelen van. Főszereplőnk Javier középkorú marketinges, de nem akarják alkalmazni. Odáig jutottak anyagilag, hogy a kocsiját el kell adni és a házukból is ki kell költözni egy kevésbé fényűző lakásba. A család, főleg Javier nehezen éli meg a visszalépést, a lemondást a jó életről. A társadalmi státusz visszalépését. Elkezd kémkedni az új lakók után és behízelegni magát a családba, egy nagyon aljas és sötét szándékkal. Az otthonom az első félidőben nem csinál semmit kb. Jobban mondva semmi érdemeset. Egy közepes családi dráma képe kezd kirajzolódni előttünk, de ahogy elhagyjuk a féltávot erőre kap a film és egyre-másra dobálja az emlékezetes pillanatokat és néhol kifejezetten felkavaró lelkileg. Ehhez pedig Javier Gutiérrez olyan ördögi alakítást pakol le, hogy az elképesztő. Talán az Éjjeli féreg óta nem láttam ennyire behízelgően bestiális színészi munkát. Nagyon kár, hogy nem vették picit feszesebbre a játékidőt (pedig nem hosszú, alig 100 perc, de így is 20-szal többnek érződik), mert ez egy igen ígéretes és maradandó thriller lehetőségét rejtette magában, így csak teljesen oké lett.

7.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr3015579990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.