Öreg maffiózó, vén maffiózó
2019. december 03. írta: thedirector

Öreg maffiózó, vén maffiózó

Az ír

The Irishman

2019

Engedjük el most, hogy mindenről szólt ez a film is előzetesen kivéve arról, amiről.  Egy újabb nagyszabású Scorsese gengsztereposzról. Volt  itt az évek alatt szó a régi nagy trióról (Pacino-Pesci-De Niro), arról, hogy nem kellett a stúdióknak a film, ezért a Netflix fektetett bele. A 210 percéről és arról, ahogy a mester beleállt a Marvel filmekbe. De milyen is Az ír?

irishman.jpg

Nyilván Scorsese, ha nagyon akarna sem tudna rossz filmet csinálni és érzem azt, hogy ez egy jó (szerű) film, de nem tetszett különösebben. Megrémiszt (idén másodszor) a tudat, hogy kedvenc rendezőim (a másik Tarantino) megöregednek. Elkezdenek végérvényesen számot venni a munkásságukról, ennek okán pedig sokkal érthetőbben, lassabban , kimunkáltabban fogalmaznak. Így tesz Scorsese is, akinek ezen filmje meg sem közelíti a Nagymenők pulzálását vagy a Casino feelgoodságát. Öreguras elbeszélés ez, de hát valljuk be Pacino, De Niro és pláne a 20 éve nem filmező Pesci sem fiatalok már. De erről később.

the_irishman_publicity_still_h_2019.jpg

A történet Jimmy Hoffa (Al Pacino) eltűnéséről és annak körülményeiről szól, amiről az én generációm keveset tud és talán kevésbé is érdekli. Igazából nem is feltétlen ő a főszereplő, hanem inkább a maffia ír bérgyilkosa Frank Sheeran (De Niro), aki a szamárlétrát végigjárva lett egyszerű seftesből a maffia bérgyilkosa. Ehhez pedig kellett a Bufalino család feje Russell (Joe Pesci), aki terelgette az úton. Később került csak közel a fuvarozó szakszervezeti fejéhez Hoffahoz, aki pedig a maffiához állt közel.  Nyilván kódolva volt a kapcsolatukba a dráma és a tragédia.  Elintézhette volna, klasszikus bűnhődés drámának is a mester, de nem mindig a vérengzés vagy a börtön a legnagyobb büntetés. Olykor a magány, az elmúlás nagyobb ezeknél. Nem mindenki dicsőül meg a maffia által kilőtt golyóval. Van, akinek az jár, hogy végignézze, ahogy mindenki elhagyja.

azir_theirishman_maffiozokhu_robertdeniro.jpg

Kicsit darabos elbeszélést választott Scorsese, főleg visszaemlékezések, időtördelések és maga az időpontok kiírásának hiányával teszi olykor nehezen behozhatóvá az élményt. Ideje pedig van rá. Mint írtam 210 perc. Elég szörnyű volt belegondolni, hogy tulajdonképpen 1 óra 50 perc körül kezd el felpörögni a film, és ilyen időtávnál még hátra van majdnem még egy filmnyi.  Amint írtam el kell engedni azt a fajta Scorseset, aki folyamat pörög, feszültséget kelt és kiszámíthatatlan. Olyan mint egy visszavonulás előtt álló öreg zenekar, aki, amit tud az nagyon jó, de mindenki várja A top slágerét, amire beindul a buli. Hát szódával megkapjuk, de Az ír hanyagolja a kiugró nagy pillanatokat. Jó film ez, mert hát ennek a gárdának (kiegészülve még Bobby Cannavale-val vagy Jesse Plemons-szal) a kisujjában van a stílus, de nagyon lassú és nagyon átlagos. Ahogy Taraninto Once Upon-ja, úgy azt gondolom ez a film is a meg nem történések filmje. Ez a meglepő, hogy egyáltalán nem azt kapjuk, amit várunk. Joe Pesci pl. sosem volt ilyen nyugodt, higgadt és félelmetes. Nem a tőle megszokott agresszív törpét kapjuk. Nem akarom megsérteni, hogy kár volt ezért visszatérni, de nem fogunk rá emlékezni holnap. Robert De Niro egy az egyben De Niro. Ha láttunk tőle egy hasonló filmet, mindent láttuk. Igazából Al Pacino az egyetlen aki hálás szerepet is kapott és tudott is élni vele.  Nagyon elemében van, és cserébe még emlékezetes is.

the-irishman-robert-de-niro-martin-scorsese-netflix_jzpt.jpg

Ki kell térni a CGI-ra, amit nem illetnék a förmedvényes szóval. Bár leugrik az is a színészek arcáról. A nagyobb baj, hogy hiába lehet megfiatalítani az arcot, a testet nem sikerült. Teljesen mindegy, hogy 40 éves Franket nézzük vagy a 70 éves körülit. A mozgása ugyanolyan lassú, kimért, öreges. Teljességgel hiteltelenné tette.  A többi technikai oldalara kár kitérni, hiszen a zene tipikus(an jó) Scorsese Jukebox. Thelma Schoonmaker vágása referenciamunka, ahogy 40 éve folyamatosan.  A fényképezést  (immár harmadjára egymás után)  Rodrigo Prieto vállalta és ő sem vall szégyent, de nem itt kapta élete legjobb felvételi lehetőségeit.

Összegzés:  Érezhető, hogy Az ír minőségi munka, mégsem szerettem. Elvitathatatlan, hogy megvan benne minden, amit lehet Scorseseben szeretni. De ez a light vagy cukormentes verzió most. Késett vele érzésre körülbelül 20-30 évet. Nem csak a CGI miatt. Kicsit más ez a film, mint amire számítottunk. Nem feltétlen rosszabb, csak erősen más.

8.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr715335984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.