[Klasszikus Film] A nyolcadik utas a halál
2019. szeptember 27. írta: thedirector

[Klasszikus Film] A nyolcadik utas a halál

A nyolcadik utas a halál

Alien
1979

Mai napig fáj a címadás, de legyünk túl a nehezen, immár idén 40 éve így ismerjük Ridley Scott klasszikus alapművét.

alien-1979_alien_feature.jpg

Az biztos, hogy a 70-es évek végét eléggé jó hangulatban tölthették a sci-fi rajongók, hiszen előtte a Star Wars robbantott nagyot, majd jött, az akkor még sokkal (vagyis SOKKAL) jobb formában lévő Ridley Scott-tól (gondoljunk bele, hogy 3 évre rá durrantotta a Szárnyas fejvadászt is). A Nostromo kereskedelmi űrhajó kiküldetése után szeretne végre landolni a Földön. A hajó menet közben segélykérő jelzést fog. A hibernált legénység felébred, hogy némi veszekedés után, leszálljon az LV-426 kicsit sem békésnek tűnő bolygójára, hogy segítsen. Az itt talált lezuhant űrhajó legénysége nincs meg, van viszont pár furcsa tojás. Innen pedig elszabadul a pokol és értelmet nyer a film szlogenje "Az űrben senki sem hallja a kiáltásodat".

john-hurt-in-alien-1979-006.jpg

Kétség kívül Scott filmtörténelmet írt 79-ben. A mai napig felfoghatatlan, megkerülhetetlen mestermű az Alien. Űrhideg, paranoid, veszettül félelmetes horror scifi. Cimborája H.R.Giger keze alatt pedig a világ leghíresebb teremtménye kelt életre, amit aki egyszer meglát, sosem felejt el. Az Alien nem egy jó történet. Nem egy nagy sztori és nem egy nagyon kitalált zseni sci-fi. Ez sosem volt kérdés. Ha lehámozzuk a külső héjat egy átlagosan megírt darab. Viszont, a hangulat, az atmoszféra és a feszültség folyamatos adagolása, már a 46. másodperc pulzáló ideges, lúdbőrös zenéjétől végig jelen van. Szinte érezni a dohos űrhajót, az izzadt legénységet és a nyakunkba csöpögő vizet. Állandó vita az Alien és 86-os Aliens között, hogy melyik a jobb? A feszült, csendesebb és idegesebb egy, vagy pedig az akció dúsabb, szörnyfilmesebb második. A magam részéről James Cameronra szavazok, de elvitathatatlan, hogy a sötét paranoid tónus ütősebb. Cameron csak annyit tett - nagyon okosan - , hogy meg sem próbálta utánozni Scott filmjét.

a_tf.png

A hét fő karakter is remekül lett megalkotva, de mégis Ripley (Sigourney Weaver) járja be a legnagyobb utat a két óra alatt. Kvázi mellékszereplőből, főszereplő és akcióhős lesz. Talán az első fontos játékfilmes női akcióhős. Van némi átfedés McClane és közte, annyiban, hogy nem akarnak azok lenni, de a külső hatás rákényszeríti. Ahogy McClane mondta "azért csinálom, mert nincs más. Ha lenne, szívesen átadnám, de nincs." Ripley mindig racionális, az első logikus megmenekülési lehetőséget nézi. Józanul, hidegvérűen gondolkodik. Ez a fontos. Érezzük, hogy 40 évvel ezelőtt micsoda nagy szó volt egy ilyen fontos női karakter? Fun fact: Scott ki akarta nyíratni Ripleyt ebben a filmben. Mikor előadta az ötletét, azt mondta a stúdió, hogy azonnal kirúgják, amennyiben nem írja át. 24 órán belül kész is volt a javítás és ennek okán még jött egy zseniális, és két viszonylag elfogadható rész.

Összegzés: 40 év alatt sem kopott semmit ez a film. Mai szemmel nézve is félelmetes, rideg és hátborzongatóan zseniális. Mindezt CGI nélkül. Egy korszakalkató sci-fi, ami mérföldkő lett bemutatásakor, ma pedig már hivatkozási alap.

9.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr2715174420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2019.09.27. 13:14:36

Don O' Bannon regényének feldolgozása? Tudomásom szerint ő eleve forgatókönyvet írt...
süti beállítások módosítása