Felelősségvállalás dán módra
2019. január 08. írta: thedirector

Felelősségvállalás dán módra

A bűnös

Den Skyldige (The Guilty)

2018

d01.jpg

Ha a komor témákról van szó abban a dán, norvég barátaink mindig élen járnak, főleg ha a téma ezúttal a felelősség vállalása, és a felelősség rárakása egy ember vállára. Az ilyen témákban mindig toppon vannak, ezúttal ezt Gustav Möller bizonyítja be, nem is akárhogy.

d02.jpg

Mielőtt nagyon belemélyednénk, pár dolgot gyorsan le kell írjak, azért, mert ez nem mindenki filmje. Az egész egy helyszínen játszódik, egy főszereplőt látunk, aki 80 percen keresztül telefonál (innen is pacsi, hogy nem lett 120-130 percre nyúúúújtva, mint ahogy manapság divatos, csak azért toldva felesleges 10 percekkel,  hogy meglegyen a minimális két óra játékidő). Nincs zene. Nem izgalmas, látványos a képi világa. Plusz az is kerülje, akinek a gyomra nem bírja a sorozatos pofonokat, amiket Möller mér rá.

d03.jpg

Asger Holm (Jakob Cedergen) egy segélyhívó központban dolgozik. Hamar ráérzünk, hogy nem feltétlen önszántából, viszont minden nap ügyes bajos dolgokat kell megoldani a legapróbb csipp-csupp semmitől, az egészen bonyolult ügyekig. Ez utóbbiba futunk bele egy közel sem egyszerű napon. Elrabolt nő telefonál, hogy autózik valahova és azonnal segítségre lenne szüksége. Holm minden létező eszközzel próbál a nő nyomára bukkanni, és kideríteni, miért történik mindez, és hogy tudna segíteni neki. Többet kár elárulni, mert az erősen rontanál, az amúgy csavarokban bőségesen bővelkedő történetet.

d04.jpeg

Le kell tisztázni, hogy alapvetően a kamaradráma igen nehéz műfaj. Kevés az inger, nagyon nagy figyelem irányul a főszerelő(k)re. Nincs látvány, gyakorlatilag nem lehet elterelni a néző figyelmét arról, mi zajlik a képernyőn. Nagyon jól meg kell írni, mert ha hamiskás, hiteltelenné válik,  unatkozni fogunk rajta. Plusz olyan színész kell, aki vonzza a figyelmet, és esszük-isszuk a szavait. Jakob Cedergen még ennél is nehezebb feladatot kapott. Szinte végig egyedül van, még csak nem is autókázik, mint tette azt 6 éve Tom Hardy a Locke-ban. Egy telefon van a fülén, vagy épp egy headset, meg egy számítógép, aminek a rendszerét böngészheti. Bármi másnál nagyobb volt a felelősség ezen a fickón és úgy elvitte a hátán a filmet, hogy az nem igaz. Verejtékben gyöngyöző homlokának egy rándulása annyit elárul nehéz és félelmetes helyzetéről, amire más írók fél oldalnyi karakterábrázolást írnánk. Egészen elképesztő, leírhatatlanul sokrétű, hiteles alakítás. „Látni kell” kategóriás. Egyébként az egész filmre igaz a jól átgondolt, okos koncepció. Akkor történnek a csavarok, amikor kell, okosan csepegtetik a háttérsztorikat és a vonal végén álló hangok is tökéletesek. A lezárás után pedig mindenki ülni fog még egy pár percig és bambul ki.

Összegzés: Vég nélküli feszült thriller-krimi, nagyon nagyon kemény kérdést körbejárva egy felelősségteljes munka tükrében. Zseniális rendezés és még jobb színészi játék Cedergen alakításában. A némileg visszafogottabb pont azért jár, mert van egy (igazából két) ordító logikai baki a filmben, amit ha az ember észrevesz jelentősen csorbítja a filmélményt. Plusz a témában hasonló Searching, illetve a Locke valamivel jobban sikerült alkotás, így ugyanazt a pontot nem kaphatja meg, de mindenképp „must see” kategória.

8.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr2514547490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.