[Klasszikus Film] Acéllövedék
2018. április 29. írta: thedirector

[Klasszikus Film] Acéllövedék

Acéllövedék

Full Metal Jacket

1987

Amikor jó háborús filmekről beszélünk sokszor előjön az Acéllövedék, de valahogy kevesen teszik a legjobb helyre. Én is egyet tudok ezzel érteni. Talán nem a legjobb, de a legérdekesebb, legszatirikusabb és legegyedibb szerkesztésű, az tuti. De mit is várnánk Stanley Kubricktól…

fm01.jpg

A zseniális rendezőre már ezekben az időkben jellemző volt, hogy sokat ül a filmjein, így rendesen lemaradt a témában, vagy mondjuk úgy kezdett túltelítődni a Vietnámmal kapcsolatos háborús filmek zsánere. Hiszen ott volt a  -szerintem – legjobb Apokalipszis most!, de már túl voltunk ekkor A szakaszon és a Szarvasvadászon is. De Kubrick soha nem a megalkuvó magatartásáról volt híres és a gyors munkatempójáról, márpedig ő bizony el akarta készíteni ezt a filmet, hogy feltehesse a nagy kérdést: A szabadságot akarják elhozni az amerikaiak mégsem szeretik őket. De szabadságot gyilkolással?

fm02.jpg

Ahogy a film egy pontján Jokernek felteszik a kérdést. „Az ölésre született sisak és a béke jelvény hogy fér meg egymás mellett?” A kettősségre utal-válaszolt a férfi. Ezt a számot pedig nagyon gyakran hozzák elő az Acéllövedékkel kapcsolatban. Ugyanis a film két nagyon jól elkülöníthető részre van osztva. A film első szűk egy órája a katonák kiképzésére koncentrál. Hartman ezredes (a pár napja elhunyt nagyszerű R. Lee Ermey) megrázóan pontos lelki rombolása az ifjoncokban ritkán látott megalázó erővel csapódik le. Van aki bírja, van aki szenved a lelki terrortól. Mi is. Kényelmetlen nézni a csodálatosan megkomponált jelenetek közepette ennek a férfinak az állandó megalázásait. Ennek megfelelően rombolódik le a lélek, és hagyja el a katonák testét az emberség, és veszi át a kőkemény gyilkoló gép.

fm03.jpg

A második félidőben lassul a tempó, csökkenek az 5 percre jutó emlékezetes jelenetek és úgy összességében egyet értek azokkal a kritikákkal, akik a második órát rosszabbnak érzik. Akkor csapódunk be a háborúba, de jóval kevesebb drámát és gyötrődést találunk. Több a szatíra és a finom ítélkezés, de Kubrick ezt is jól csinálja. Tényleg van egy furcsa 20 perces ritmustévesztése a filmben, de amit az utolsó 20 percre összerak az tényleg maga az esszenciális mestermű. Garantáltan lepadlózik mindenki, hogy aztán a stáblistán kiüresedve, válaszok után kutatva üljünk üveges tekintettel.  Már aki nem tette meg a csodálatos operatőri munkán (azok a hosszú oldal fahrtok!!), a világbajnok Tarantinot megszégyenítő zenei válogatáson, vagy a néhol zavarba ejtő humoron.

Összegzés: Egyszerre átkozottul szórakoztató, megdöbbentő, furcsa és felháborító. Lehet, hogy nem ez minden idők legnagyszerűbb és legnagyszabásúbb háborús filmje (talán nem is a legnépszerűbb, érthetően Kubrick moralizálós pofonjai miatt), de nálam mindenképpen a legjobbak között a helye. Ebben a filmben mindenki másképp látja a világot, de egy ponton túl ez a világ darabokra hullik.

További Kubrick és Acéllövedék finomságokért katt!

9.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr2813879608

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.