"Hogyan szedj fel nőt?" gyorstalpaló kezdőknek
2017. február 12. írta: thedirector

"Hogyan szedj fel nőt?" gyorstalpaló kezdőknek

Sing Street

2016

A Sing Streetet könnyen elintézhettem volna, hogy egy „nagyon kedves, értelmes, eredeti nosztalgia film marha jó zenékkel”. Facebookon pont elfért volna pár mondat, de ez a film ennél sokkal többet érdemel.

sing_street_band_15.jpg

Az legyen az én hibám, hogy tavaly már nem volt módom megnézni, így csak az idei listára fog felférni (ha felfér) John Carney új filmje. Pofátlan ez a faszi egyébként. Olyan,mint egy baromi jó pizza szakács, aki minden pizzájával lenyűgöz és elvarázsol, de tulajdonképpen csak a feltéteket cserélgeti. Ettől még persze ehhez is érteni kell, de az már nem biztos, hogy mondjuk borjú pörköltet is jól készít. De, hogy őszinte legyek, amíg ilyen pizzát süt,én bármeddig elfogyasztom a főztjét.

sing-street-10_negr.jpg

Merthogy a négy évvel ezelőtti Szerelemre hangszerelve is hasonló volt, viszont a Sing Street a befogadhatóbb és humorosabb. 1985-öt írunk. A helyszín Dublin. Conor (Ferdia Walsh-Peelo) családja épp szétesőben. Apja és anyja állandóan ölik egymást. Egyfelől hűtlenségi, másrészt anyagi okokból. Az utóbbinak köszönhetően a fiúnak egy új, egyházi iskolába kell menni, a jól menő, fizetős középosztálybéli gimiből. Egy átlagosan nehéz nap után Conor hazafelé megpillant egy lányt, aki alsó hangon legalább egy ligával magasabban játszik, mint ő. Raphina (Lucy Boynton) vállalja, hogy a srác bandájának első klipjében szerepet vállal.

sing.jpg

Az első probléma, hogy nincs zenekar, ezért Conor elkezdi összeállítani a bandát és zenészeket toborozni. A másik probléma, hogy nem tudják milyen műfajt játszanak. Szerencsére bátyja, Brendan (Jack Reynor) nagy zeneértő és folyamatosan tanácsokkal, zenekarokkal és lemezekkel látja el. Könnyen rá lehet vágni, hogy ez könnyed „Rocksulis” kópia, tök jó vígjáték. Az az igazság, hogy Carney ismét csak arra használja a zenét, mint eddig: Egy olyan világnak, amibe menekülnek az emberek, ha bajuk van, ha örülnek, ha elhagyatottnak érzik magukat, vagy ha le akarnak kenyerezni egy lányt. Vagy mindet. Én azt mondom a Sing Street a testvérek filmje. Ugyanis bármennyire is óvatosan írták a filmbe, a fő kapcsolat nem Raphina és Conor, hanem Conor és Brendan.

banner.jpg

Aki kisebb testvér, az tudja (tudhatja), hogy az idősebbek részben kitapossák az utat már előtte. Pokoli erős pillanata a filmnek az, amikor Brendan kiakad, és a régen elszalasztott lehetőségeken kesereg, mikor látja, hogy testvérének kezd összejönni az, ami neki soha. Amitől azonban még inkább kiemelkedő ez a mozi, az a keserédes drámaisága, amit Carney a jó filmesek első szabályától kölcsönzött: Látni és láttatni! Rengeteg mindent szuszakolt alkotásába és nem is minden van jól körüljárva, de őt nem tudom azért megfedni, amiért másokat igen.

singstreet11.jpg

Egy okból: Ő a kamaszok szemével láttat. Csak annyit mutat, csak annyit enged a vászonra beszivárogni a problémákból, amennyit egy 14 év forma gyerek ért és lát. Csak annyi szülői veszekedést, ami éppen áthallatszik egy zárt ajtón. Csak annyit a kapcsolatokból, amit egy kamasz át tud érezni. Az ír válságból is kapunk egy szeletet, de ehhez nem kell lemászni a pokolba és éhező koldusokat és junkiekat mutatni. Akkor is értjük, ha nincs pénz egy új cipőre. Ott vannak a jövőképek, amelyek ködbe burkolóznak egy bátyó képében, vagy a karrier jól csengő ígérete, amelyről egy kamasz még nem, egy felnőtt néző már a film közben is tudja, hogy soha nem teljesülhet be az adott formában. Az ilyen finomságok megírására különleges érzék és tehetség kell Carney pedig nem először adja tanújelét ennek a kettőnek.

singstreetrunning_0_0.jpg

Még ahol elmehetett volna a film az a zene – nyilván - . De írónk itt sem hibázik. Az MTV ekkortájt médiába betörő szerepét felnagyítandóan brutál jó rock és new wave zenékkel bombázza a hallójáratunkat. A teljesség igénye nélkül van itt The Cure, Motörhead, Duran Duran, A-ha, Depeche Mode, Joy Division, Jam stb.. és még a direkt filmhez írt zenék is azonnal ütnek. Igazi slágerek. Az az igazság talán túlontúl is profik, de egye fene.

Összegzés: Carney harmadszor sem téveszt ütemet. Remek, hiteles, minden pillanatában életszagú és élvezetes zenés film, ami meglepően bátor dolgokat is mer beemelni a filmbe, ráadásul jól is kezeli ezeket. Noha negyedjére talán valami újabb műfajt is megnéznénk író-rendezőnktől, de ha marad itt, ennél a minőségnél ne menjen lentebb!
Bővebben: mafab oldalán találtok még finomságokat

9.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr3512251602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása