Alice CGI országban
2016. június 06. írta: thedirector

Alice CGI országban

Alice Tükörországban

Alice in Wonderland: Through the Looking Glass

2016

alice-through-the-looking-glass-trailer-1.jpg

Lehet itt szépíteni, meg dobálózni az első, 2010-es rész sikerével meg több, mint egy milliárdos bevételével. Az a film már akkor sem  volt kiemelkedő a tipikus egyszer nézős látvány fantasy-k közül. Tim Burton neve ugyan javított valamicskét a minőségen, plusz az Avatar minden képzeletet felülmúló 3D-nek (is) nagyban köszönhető sikerén az Alice Csodaországban 3D is elevezett a térhatás hype farvizén.

Alice CGI országban

Gyorsan szeretném is leszögezni, hogy ha az első rész valamiféle kis extra hangulatát Tim Burtonnek tulajdonítottam a hasonló alkotások mellett, akkor James Bobin (a 2.rész rendezője) a legjobb Burton klón vagy az utóbbi nem rakta még így sem túl magasra a lécet. Elnézve újra a 2010-es filmet, gyanítom ez az igazság. Persze érthető, hogy a Disney folytatni akarta, hiszen jól tejelt az előd, és most pont beleillik a Disney féle feldolgozások (Hamupipőke, Hófehér, Szépség és a Szörnyeteg stb..) közé. Az azonban érthetetlen, hogy miért 6 évvel később.

alice_through_lookingglass_trailer.jpg

Az az igazság, hogy jó ideje így gondolom, de mostanában hatványozottan bebizonyosodik, amit jó lenne észrevenni: Az, hogy egy filmnek szépek a képei, látványosak a jelentei és a CGI szemet gyönyörködtető nem nagy kunszt. Mondhatni ma már alapelvárás. CGI nem egy extra elérhetetlen dolog a filmkészítésben, hanem pusztán egy szolgáltatás, amit ha (jól) megfizetnek, akkor a film szép lesz. Ennyi. A funkciója ennyiben megáll. Kényezteti a szemet. Hála Istennek még ma is a forgatókönyv, a színészi munka, a hang és a többi együttesen bőven fontosabb, mint a puszta látvány. Fasza lenne nem mindent alárendelni egy fizetős feature-nek, hanem ragaszkodni ahhoz, amitől a filmek évtizedeken át jók voltak. Ezt a maradi felfogás legkisebb jele nélkül mondom.

alice_through_lookingglass_tease.jpg

Az Alice ennek ellenére, semmivel az égvilágon nem több, mint az első rész. Semmivel. A Kalapos (Johnny Depp) depresszióba esik, mert úgy sejti a családja él, csak el van valahova rejtve, míg Alice (Mia Wasikowska) megpróbál neki segíteni az Idővel karöltve (Sacha Baron Cohen), és össze vissza cikázik a múltban, hogy kibogozza, mikor és hogy tűntek el "barátjának" (akit amúgy évekig leszart) a szülei és testvérei. James Bobin az erőfeszítés látszatát sem tette meg annak érdekében, hogy valami kis csavart vagy izgalmat csempésszen a történetbe. Visszatér minden főbb szereplő, hogy egy hosszú expozíció után másfél óráig átadja a terepet a CGI szakiknak és látvány tervezőknek, akik kiélhetik minden kreativitásukat és -valóban - impozáns látványt nyújtsanak.

alice-through-the-looking-glass-1500x1000.jpg

Alapvetően nem akarom bántani a filmet, mert összességében ártalmatlan. Van egy bárgyú sztorija, amit hellyel közzel jól lehoz. Szerencséjére Wasikowska élvezte az egészet, és Cohen is kapott egy hálás szerepet, Időként. Deppre viszont nincsenek szavak. Egyszerűen lassan elfelejt színészkedni. Annyiban merül ki a játéka, hogy húzogatja a szemöldökét és nagyokat néz. A zene kb. ugyanaz mint az előző részben.

Összegzés: Nem akarom túl sokáig kerülgetni azt a bizonyost. Akinek tetszett az előző rész, ez is fog, mert lényegében mindent színesebben, szagosabban használtak fel. Nekem ez kevés volt már másodjára (is). Ártalmatlan 2 órás kikapcsolódás, de régen nem csak ennyi volt egy Disney adaptáció.

6.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr618783278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása