Felmosórongynak ennyire még nem szorítottunk
2016. április 24. írta: thedirector

Felmosórongynak ennyire még nem szorítottunk

Joy

2015

Megvan az jelenet a Charlie és a csokigyárból, amikor a kis Károly hosszú másodpercekig köszön el lámpaoltás után a bugris és nem kis számú rokonságtól? Na valami hasonlót képzeljünk el, úgy, hogy a Joy-t David O. Russell megmártja az amerikai családi pokolban.

joy-sunglasses-e1451321810426-1500x809.jpg

Ki van a micsodám a családommal

Joy Mangano (Jennifer Lawrence) élete nem is lehetne nehezebb. Ott él a nagymami, két gyermeke tévéfüggő, lusta és beteg anyja. A pincében pedig a léhűtő férje, akitől évek óta elvált. A nő dolgozik, apjának könyvel, gyereket nevel, háztartást vezet, mindenki tőle vár mindent, ő mégsem panaszkodott sosem. Még mikor hulla fáradtan csak az ágyba van ideje bedőlni. Amikor azonban beállít enyhén bunkó apja, Rudy (Robert De Niro) és másik anyától született lánya, még az amúgy is az abnormalitás pengeélén táncoló családot egy csapásra kiborítja. Joy közel a totális agyi összezuhanáshoz kitalál egy eszközt, amivel megpróbálja megmenteni anyagilag és összetartozásilag is a pereputtyot.

still-of-robert-de-niro_-elisabeth-rohm-and-jennifer-lawrence-in-joy-_2015_-large-picture.jpg

Ne legyenek kétségeink: Ez a film tipikus O.Russell mozi. Ugyanúgy hosszú perceken át kiabálnak a családtagok, mint a The Fighterben. Ugyanolyan kettyós De Niro, mint a Silver Linings Playbookban. Még az improvizációs cool jelenetek is visszaköszönnek az American Hustle-ből. Sőt. A színészek is igazi O.R. allstar: Jennifer Lawrence, De Niro és egy mellékszerepben feltűnik Bradley Cooper is. Egyébként utóbbi feltűnése kardinálisan fontos eleme a filmnek. Nem csak azért mert kellett a sok egymással ordítozó agyilag szétment családtag között egy normális, visszafogott és elegánsan csendes alakítást nyújtó karakter is, hanem mert innentől kezd érdekessé válni a Joy.

joy_2015_trailer-gun.jpg

Ugyanis Russell kiválóan vezeti a színészeit ezúttal is. Lawrence, De Niro és Cooper is pazarul játszik. Viszont a történet mesélés háát kicsit iskolás és didaktikus is. Láttuk már ezt a története, hasonló körítésben, ahol egy áldozat kész, többre hivatott lány, a család fontosságát szem előtt tartva lemond az álmairól, hogy végül mégis bebizonyítsa magának és a többieknek is, hogy tud Ő, ha akar és ha engedik. Ez szép és jó is. De ilyen kaliberű alkotó(k)tól többet vár az ember. És bizony a film felében meg is kapja. Amikor  Joy a csoda felmosójával bekerül a teleshop szemfényvesztő világába egyszerre élettel telik meg a film és majdnem kitart a végéig. Ritkán pillanthattunk bele a ts. háttérvilágába, stúdió környezetébe és magába a machinációkba, és ez szuper a Joyban. Aztán végül is az a része is működik, ahogy a szende lány, talpraesett üzletasszonnyá válik. Nagy kár, hogy a nagymama narrációjával sokszor ellenpontozza a nagyjeleneteket. Kissé hülyének vagyunk nézve, mikor az adott jelenet történéseit szolgain felmondja, miközben a csend sokkal hatásosabb atmoszféra teremtő eszköz lett volna.

Összegzés: Nagy csalódást nem okozott Russell és kompániája. A Joy érdekes, helyenként kifejezetten fogyasztható film. Viszont pár elem ront az összképen. Kicsit feszesebb és egyenletesebb tempó, pár jobban kifejtett motiváció és mínusz narrációval ez az egyik legjobb filmje lehetett volna, így azonban „csak „ korrekt. Azt azért ne felejtsük el, hogy akármennyire is az álmok és család filmjének tűnik, a szigorú szüzsé mégis egy felmosórongy körül forog, és ebből kevesen tudnának még egy ilyen filmet is összedobni.

 7_5.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr448659168

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása