A hazájuk ellen fogadtak és várták, hogy az egész összedőljön a francba
2016. február 16. írta: thedirector

A hazájuk ellen fogadtak és várták, hogy az egész összedőljön a francba

A nagy dobás

The Big Short

2015

Amikor tavaly ősszel a bárgyú vígjátékok rendezője Adam McKay (Taplógáz, Pancser Police) a semmiből jött filmjének előzetesét megláttuk, többen rögtön Oscarért kiáltottak. Egy film, ami stílusát tekintve olyasmi mint a Wall Street farkasa (konkrétan a film zöme abban a közegben játszódik), csak valamivel komolyabb és a színészi gárdában olyan tehetséges színjátszók tanyáznak, mint Ryan Gosling, Christian Bale, Melissa Leo, Brad Pitt vagy Steve Carell. Mi bajunk is lehet?

the-big-short-steve-carell-ryan-gosling-brad-pitt-christian-bale-hair.jpg

"Ez itt a Wall Street, mi elfogadjuk az ingyen pénzt"

A történet ismerős lehet, hisz egy híres könyvből készült (Michael Lewis: The Big Short): Néhány ügyesen mozgó befektetési tanácsadó, tréder már évekkel, az általunk is ismert 2008-as világgazdasági válság kirobbanása előtt észreveszi, hogy óriási "baki" van az ingatlan hitelezésben és ez a lufi előbb-utóbb ki fog pukkanni. Shortoltak egyet (a lakáspiac életben maradása ellen fogadnak) és kivárták, míg az egész gazdaság a porba hullik.

13185270e37c64a0f579f1f28d6fb5c5f3ebac54.jpg

Ugyan ezzel az eseménnyel foglalkoztak többen. Készült film már az utolsó órákról Krízispont címmel, és még Amerika "kedvenc" dokumentumfilmese, Michael Moore is csinált belőle egy kissé száraz doksit. McKay valahogy sokkal elegánsabban oldotta meg a szitut. Talán nem is az elegáns a jó szó, hanem inkább a "frissebben, stílusosabban". Bár közönségfilmes módon tálalta filmjét, mégsem enged jottányit sem a szakszavakból, hosszas tárgyalásból, száraz befektetési zsargonból és pénzügyi machinációkból. Ez jobbára így jól hangzik, ám a filmet sokszor borzasztóan leülteti. Nem arról van szó, hogy követhetetlen vagy bármi, (sőt sokszor a negyedik falat megtörve még elmagyarázzák, vagy csinos nőkkel, hírességekkel kis szkeccsként is prezentálják az ismeretlen infókat), csak pusztán nem annyira izgalmas. Egy gazdaságtanban, pénzügyi világban járatlan embernek pedig egyenesen kínszenvedés. Egyszóval kell érdeklődés a téma iránt.

margotrobbie-xlarge.jpg

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a sok beszélgetést (mert a film zöme erre épül), élveztem, ugyanakkor az is igaz, hogy rengetek stílusos jelenet, filmnyelvi elem van, amit lehet élvezni. A kameramunka és a képi világ mondjuk nem tartozik ezek közé. Kis túlzással akár rá lehetne sütni a dokumentumfilm jelzőt is. Viszont a forgatókönyv és a vágás parádés. Ahogy a cselekmény építkezése is. Végig körbelengi egy szatirikus hangulat és egy épp kitörni akaródzó nevetésre mindig jut egy ellenpólusként szolgáló, megrőkönyödtető, elszomorító jelenet. Előbbit Ryan Gosling és hihetetlen béna frizurája, míg utóbbit Steve Carell szolgáltatja. Ha jobban a dolgok mögé nézünk, mit látunk? Egy  marék ember a saját hazája ellen fogadott. Szórakoztató a film, közben brutálisan mély dramaturgiát hordoz és ez is jól erősíti a film vegyes érzelmi skáláját.

bigshort3-xlarge.jpg

Az idő is fontos szerepet játszik, ahogy jutunk el az általunk is ismert bizonyos történelmi 2008-as dátumhoz. Gyakorlatilag visszaszámlál a totális elbukáshoz. Ezt pedig nézni/kivárni kifrjezetten kényelmetlen. Van, hogy ordítanál, hogy "jelezzétek már, hogy gond van a rossebbe is".  Az a 3 év pedig bizony shortolóinknak maga volt a pokol. Hiszen ki kellett tartani, hogy akkora összeget nem a kukába dobtak ki, és egyszer biztosan meg fog térülni. Ebből a szempontból C.Bale a legizgalmasabb karakter, a magának való, depresszív közgazdász szerepében. Nem véletlen őt jelölték Oscarra. Brad Pitt pedig a legsótlanabb. Azt a pár percet, amíg (megint) ő a film lelkiismerete, bárki eljátszhatta volna. Ám rápillantva az egyik gyártó cégre (Plan B) és a producerek nevére, rögtön kiderül miért is van a filmben. Egyébként borzasztó pocsékolás, hogy ennek a négy nagy névnek (akivel a filmet is reklámozták) gyakorlatilag nincs/alig van közös jelenete. Eddig ez egy közepes-jó (7pont körüli) filmnek tűnik, de ami miatt mégis inkább a magas pont felé dőltem, az az, hogy sikerült a filmnek valami pluszt kiváltania belőlem. Nincsenek igazán hősök, jó karakterek, csak egy rakás ember, aki másokon gazdagodott meg, majd ugyanúgy kiüresedtek, mint azok, akiket "megloptak". Egyszóval a film érzelmi töltetet a végére nagyon be tud találni.

Összegzés: Adam McKay megcsinálta talán a legmélyebb és egyben legszórakoztatóbb filmet is a válságról. Mosolyogsz, de nem nevetsz, elgondolkozol, de nem sírsz. Tudod, hogy ez bármikor újra megtörténhet, mert ahogy a film is jelzi neked: "A bank mindig nyer". Talán épp megint nyerésre áll. Minőségi forgatókönyv, minőségi színészi munka, minőségi rendezés. Az egész film minőségi, de nem maradandó.

Értékelés: 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr258391780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása