Mélyütés
Southpaw
2015
Ezt a filmet is jó előre megelőzte a hírneve. Noha ez jobbára az általános - és itt jegyezném meg indokolt - Jake Gyllenhaal hypenak köszönhető, hiszen a színész tényleg nagy szériát fut, és a film kedvéért még majdnem a felismerhetetlenségig szénné is gyúrta magát. Kár, hogy a készítők nem adtak bele ennyi munkát.
Sportdráma kötelezőkkel
Valamit nagyon kell tudnia a sportfilmeknek, azon belül is főleg a küzdősportokkal foglalkozó alfajának, hiszen csak az elmúlt 10 évben készült egy rakás, és kivétel nélkül mindent szerettük. Az eddig főleg akciófilmekben jeleskedő (?) Antoine Fuqua azonban megmagyarázhatatlan belső késztetést érzett arra, hogy Billy Hope (Jake Gyl) karakterét az olyan klasszikusok mellé helyezze, mint Jake LaMotta, Rocky Balboa, Maggie Fitzgerald, Dicky Eklund vagy épp James J. Braddock. Azt gondolom, hogy ez a cipő meglehetősen nagy még Fuquanak. Nem sikerült emlékezetesre a Mélyütés, de abban nem (csak) ő a hibás, hanem a borzasztóan elrontott forgatókönyv.
Ez a film abszolút semmi mást nem csinál, csak pakolja egymás hegyére hátára a sablonokat. Amiben talán jobban különbözik a már említett filmektől az az, hogy itt egy karrierje csúcsán tanyázó sportember bukását és felemelkedését nézzük végig. Billy Hope veretlen, rendkívül jó bokszoló, akinek árva gyermek és nehéz kamaszkora ellenére bejött az élet. Szép feleség, nagy pénzes meccsek és egy tüneményes kislány. Aztán egyszer beüt a baj, ami neki köszönhető, és elveszíti mindenét. A családját, a pénzét, a karrierje romokban. Vajon képes rendezni a dolgokat? Azt hiszem aki elmúlt 12 éves és valaha látott már sportfilmet, annak nem nehéz a megfejtés. De nincs is ezzel baj. Ezek bejáratott, de igazoltan működő panelek. Ha képes valaki elérni, hogy együtt lehessen érezni egy főkarakterrel, akkor követni fogjuk az ő útját. Szorosan mellette tudunk maradni. Lehet izgulni, szánakozni, együtt érezni vele. Ezt úgy hellyel közzel sikerült elérnie Fuquanak. Csak sajnos ő nem egy Scorsese vagy Ron Howard.
Már Fuqua az elején beviszi az igazi gyomrosokat, utána pedig csak darabokban sikerül hol érdekesebb, hol teljesen unalmas jeleneteket komponálnia. Maga a bunyók rendezése kifejezetten jó. Még mindig nem tökéletesek a mozgások (azért érintett vagyok a témában, tehát látom), de bőven jobbak, mint a legtöbb hasonló filmben. A drámai részek olykor bőven túl vannak tolva. Gondolok itt Hoppy-ra, akinek ha nem lenne benne a teljesen fölösleges szála, akkor is meglettünk volna. Forest Whitaker van akkora kaliberű színész, hogy ha a Kerek erdő meséit olvasná fel, akkor is érdekes és izgalmas lenne. Hálátlan dolog, hogy ő is, mint a filmben mindenki csak egy kartonpapír. Ő alakítja a saját démonaival küzdő kiégett trénert. De ott van a tipikus gyerekvédelmis (Naomi Harris), vagy az áruló stiklis ex barát (50Cent amúgy kit vesz szájra, hogy folyton ott van a tűzközelben?). Hogy a főhőst se hagyjam ki természetesen Billy Hope is egy, a sok életét megváltani készülő tipikli bokszoló közül. Hogy a filmről mégsem beszélhetünk egyértelmű kritikai bukásként az csakis Jake Gyllenhaalnak köszönhető. Embertelen, hogy a faszi megint mit művel. Ezúttal nem a sötét tekintetén és paraarcán fogunk kattogni, hanem a dühét nehezen kezelő, de egyértelműen jólelkű és sebzett karakterén.
Sajnos azonban tényleg a forgatókönyvön és a rendezői mértéktartást hírből sem ismerő Fuquan csúszik el az egész. Stílustalan rendezés, ami se nem mértéktartó, se nem szép, se nem visszafogott. Gátlástalanul döngöli a sablonokat, egy egy jelenteket úgy vezet át a másikba, mintha elefánt menne a porcelánboltba. A zuhanás és felemelkedés jelenetei sem működnek tökéletesen. Nem hittem el neki, hogy Billy Hope tényleg a mélybezuhant és azt sem hogy onnan úgy képes felállni, hogy a nyilvánvalóan szintén mélyen lévő tréner a "veretlen" profi Hope-ot megtanítja duckingolni. Sok minden panelt el lehet nézni az ilyen filmeknek, de azt nem ha hülyére akarja venni a saját közönségét.
Összegzés: Szomorú, hogy ezt kell írjam, de sajnos a Mélyütés annyira nem jó, mint amilyennek kinéz. Hiszem, hogy ez a film egy Scorsese-Clint Eastwood kaliberű rendező kezében akár emlékezetes film is lehetett volna. Az is szomorú, hogy adott egy pályája csúcsán lévő színész, aki testileg eltorzította magát a szerep kedvéért, fantasztikusan játszik, belead apait anyait, és kap maga mellé egy közhelyes és sablonos körítést. Ha már valaha láttad a Remény bajnokát vagy a Rocky-t vagy bármilyen (ennél jobb) bokszfilmet, akkor maximum akkor nézd meg, ha Jake a kedvenceid között van, egyébként időpazarlás.
Összegzés: 6,5/10
