Robotzsaru

Robocop

2014

Valahogy sosem kapott el ez a Robotzsaru láz és összességében azt kell mondjam, ez az új rész is elszáguldott mellettem. Nem vártam csodákat ettől a résztől, és talán ez az alacsony elvárás lehet az oka annak, hogy egészen fogyaszthatónak találtam újkori Fémcsendőrt.

A fém tolvajok Mekkája

Érdekes, hogy egy effektíve látványfilm, agykikapcsoló alkotás, miért moralizál? Miért akar olyan etikus kérdéseket boncolgatni, amik nem azt a réteget érdekelnék, akik beülnek rá a moziba? Ennek ellenére én üdvözöltem az ötletet. A történet szerint ugyanis Amerika két fő csoportra szakadt: Egyik oldal támogatná, hogy az embereket robotok védjék, míg a másik oldal kételkedik ennek sikerességében. Ez a csoport ll megkérdőjelez olyan morális döntéseket, amiket egy ember tud kezelni, míg egy robot nem. A két közvélemény között áll a népszerű tv-s riporter, Samuel L. "mindent elvállalok" Jackson. A színész egyszerűen rettenetesen alakít. Kizárt, hogy a ripacsság ezen fokát tudatosan hozza. Egyszerűen amatőr, a karaktere is, az előadás módja. Persze nyilván a görbe tükör fontos lenne, de a rendező reménytelenül egyoldalúan mutatja be az amerikai polgárok szakadását. Míg az OmniCorp (a robotokat gyártó cég) fajsúlyos időt tölt a vásznon, addig az ellenzéki csoport nevére sem emlékszem. A görcsös feszültségteremtés is ennek az egyoldalú ábrázolásnak a mellékterméke, ugyanakkor tényleg öröm volt látni, hogy valamilyen szinten foglalkoznak a pszichével egy "látványfilmben".

Azért az idézőjeles meghatározás, mert a Robotzsaru a film bő kétharmadáig inkább politikai krimi, némi dráma elemmel (amiről azért ne legyenek illúziónk: mocsok mód óvodásak és giccsesek), mintsem látványfilm. A végére azért kapunk egy fasza kis "minden robban" adagot. A film felépítésében nem érzek olyan nagy megfelelési kényszert, izzadságszagot, mint pl. a csoportok ellentétének kidolgozásánál. Szerintem José Padilha rendező, itt tudatosan építkezett a dráma-krimi-dráma-akció tengelyen és nem akart görcsösen megfelelni a régi rajongóknak. Sokkal inkább tényleg újra akarta építeni a Robotzsaru mítoszát, ezzel nyerve új kedvelőket. Ennek tudható be az új felszerelés, kinézet is, ami eléggé elüt a régitől.

Samuel L-re már kitértem, hogy nagyon kapufa, ellenben az OmniCorp fejeként funkcionáló Michael Keaton vérprofin hozza a galád, taktikus, jó modorú gonoszt. Egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből, pedig van egy Gary Oldman-ünk is, aki orvosként tűnik fel, de abszolút feledhető. A főhőst Joel Kinnaman kelti életre. Túl nagy jelentőséget nem tulajdoníthatunk ennek, hiszen Alex Murphy felügyelő a film nagyobbik részében sisakban, érzelemmentesen szerepel, tehát ne várjunk csodákat sem.

Összegzés: Elvárások nélkül mindig könnyű filmet nézni, és talán ennek köszönhető, hogy jól szórakoztam lényegében a Robotzsarun. Feledhetőnek feledhető, talán sokaknak unalmas. A régivel összevetni kár. Az egy korszakos mestermű, ez ahhoz képest egy erőtlen lepkefing, ettől független még mindig a jobb sorsra érdemes alkotások közül való.

Értékelés: 6,5/10