A cigányok ideje

Dom ze vesanje

1988

Sokan tartják Kusturica életmű legjobb darabjának a vígjáték elemekkel bőven telepakolt Macskajaj-t. Erről a filmről csak az nem hallott, aki az elmúlt 15 évet egy dobozban élte le. A Bubamara című dal-t legalábbis kizárt, hogy ne hallotta volna már a kedves olvasó. Nos, nem tévednek, amikor azt tartják A Kusturica műnek, de a A cigányok ideje, a humorba képes volt olyan mély drámát is elrejteni, ami miatt sokkal érdekesebb darabbá vált, és így sokkal időtállóbb.

Érzékeny terep

Nyilvánvalóan jelenlegi helyzetből adódóan nem egy puding a téma, főleg idehaza Magyarországon. Azt gondoltam nem fogok írni a filmről, de mégis megteszem. A végső elhatározást pedig az döntötte el, hogy ha Kusturica képes volt úgy filmet csinálni a cigányokról, hogy rendezőnk magasból szarik a valószerűségre, mégis képes volt releváns maradni. Ha, filmjében a romákat nem romák játsszák, egyáltalán nem érdekli, hogy szerb, vagy szarajevói az illető. Az sem, ha szürreális képeket kell belekeverni a történetbe és nem kavarja bele a városi-fehér embereket sem. Ha ő képes ezt meglépni, akkor a témáról igenis érdemes beszélni. Ugyanakkor van még egy nagy fegyvere, amivel élt is: Az, hogy a népcsoport magatartását és szokásait minden olyan (más) nép ismeri, ahol a cigányság felütötte a fejét, így nem kell a jellegzetes viselkedési formájukat felvázolni. Teljesen hitelesen mutatja be filmjében, azt az elszigetelt balkáni szarban-mocsokban-piszokban-szemétben tocsogó cigánytelepet, amit sajnos sokan ismernek, látnak idehaza, vagy a világ más pontján is. Egy percig nem görcsöl azon, hogy ezt, hogy mutassa be, úgy, hogy ne kelljen pironkodnia miatta. Nála az első vágás nélküli sok perces snittben az a pár kép, többet elmond, mint hat oldalnyi dialógus vagy helyleírás. Hihetetlen munkát végzett, és azért érződik, hogy a szerb rendezőnk igen sok mindent megélt a Balkánon és ismeri ezt a népcsoportot.

A történet szerint a fent írt Szarajevói cigánytelep egyik ifja, Perhan, is csak álmodik arról, hogy kiemelkedik a sár és mocsok tengeréből. Egyik nap megérkezik Ahmed, a gazdag külhoni cigány,  pénzt, elismerést, becsületet és támaszt ígér a fiúnak és húgának. Ahogy megérkeznek Olaszországba, Perhan ráeszmél, hogy az álom, amit beteljesíteni kívánt nem szól másról, mint a becstelenségről, koldulásról, lopásról. Csak remélni tudja, hogy még nem késő változtatnia. Ez így leírva 2014-ben talán nem hangzik akkora újító erejű csodának, de higgyétek el, az. A legkomolyabb vállalás, amit Kusturica vállalt (és vállalhatott) az az, hogy egy percig nem cicomázza a cigányok jellemét. Nem sztereotipizál, de nincs is szüksége rá. Ők maguk is elismerik, hogy milyenek. Nem téma, ha a vagyonát elkártyázott cigány, anyja torkához szorított késsel szeretné pótoltatni a veszteségét. Ugyanígy az sem, ha szemrebbenés nélkül hazudnak. Viszont sosem irritálóan teszi ezt, hanem mindig valami mesebeli vagy komikus kontextusba helyezi, ügyelve arra, hogy ne egy hasfájós komédia legyen azért. Ismeri a jó és a kevésbé szerethető, rossz tulajdonságaikat is, és úgy mutatja be objektívan, hogy közben ne kelljen se szánni, se szeretni őket. Egy dokumentumfilm valóságával készített igen szórakoztató, máshol szemeket meresztésre ingerlő, megint máskor lélegzet visszafojtottan izgalmas játékfilmet.

A A cigányok ideje azonban úgy döngöl a földbe, hogy korántsem egy könnyfakasztó dráma. Egy percig nem tudsz együtt érezni vagy azonosulni senkivel, hiszen hiába az erős karakterek és színészi játék (amatőr színészektől!), nem szereplőkkel, hanem népcsoporttal kellene sorsközösséget vállalni. Ha nem vagy cigány nem fogsz, ha meg az vagy nem szeretnél. Goran Bregovic autentikus folk zenéje, pedig még tovább mélyíti azt a keserűséget, amit a film nézése közben kapsz, teszi ezt úgy, hogy csodás dalokat írt.

Összegzés: Emberi ésszel felfoghatatlan, hogy képes egy népcsoport ilyen körülmények között élni és fennmaradni, és mégis képes. Emir Kusturica csodaszép képekkel, igazi művészi szinten beszél a romák világáról, de közben nem akar együttérzést kiváltani, nem akarja közelebb hozni őket másokhoz, önmagukhoz. Nincsenek közeliben kisírt szemű cigányok. Nincs faji, ideológiai, politikai diszkrimináció. Elsöprő erejű, szürreális balkáni mese a 80-as évekből, ami nem szabad kihagyni, még akkor sem, ha azt hiszed már mindent láttál. Biztosan tévedsz.

Értékelés: 9/10