[Klasszikus Film] Halálsoron
2013. szeptember 30. írta: thedirector

[Klasszikus Film] Halálsoron

Halálsoron


The Green Mile
1999
green_mile_ver1.jpg
Stephen King írásai mindig is mozgatta a filmesek fantáziáját, ugyanakkor borzolta a kedélyeket is. Egyrészről a Kubrick féle Ragyogás botrány után óvatosan álltak a kérdéshez (Kubrick bele"javított" King írásaiba, majd összevesztek. King ezért leforgatta maga Kubrick filmje után a saját adaptációját is, mondani sem kell a legendás direktor alkotása klasszikus lett, míg utóbbié feledhető). Aztán ami még igazán nagy kihívás, hogy King szószerint borzongat írásaiban, amiket nehéz hitelesen átültetni. Kubrick örökbecsűje után jött Frank Darabont, aki ismét egy fontos, és a legkevésbé sem horror elemekből építkező King könyvhöz nyúlt hozzá: Ez volt a Remény rabjai 1994-ben. A filmet mindenki imádta és jelenleg imdb-n a világ legjobb filmjének tartják, és az az igazság, hogy egyet is kell értsünk a szavazókkal. Ezután mindenki várta a következő nagy durranást Darabonttól, és erre kerek 5 évet kellett várni.

A zöld út
A Halálsoron nem volt olyan húú de nagy váltás Frank filmes pályáján. Ez a film is börtönkomplexusban játszódik, hasonlóan rokonszenves karakterekkel, ez is King adaptáció, dráma, múltban játszódik és a zenét is Thomas Newman szerezte, ennek ellenére mégsem ugyanazt a filmet rendezte meg Darabont. A történet 1930-ban játszódik egy siralomházban, ahol Paul Edgecomb (Tom Hanks) börtönőr "házába" egy nem mindennapi ember érkezik: John Coffey ránézésre is maga a megtestesült félelmetesség. Bő 2 méter magas tippre közel 2 mázsás, hatalmas termetű néger állít be a kivégzésre váró pszichopata gyilkosok szomszédságába. Bár Paul nem riad meg a raboktól, John még őt is megrémiszti. Kiderül, hogy a férfi két kislány megerőszakolása és meggyilkolása miatt várja a villamosszék általi halált. Edgecomb azonban ahogy megismeri a férfit, elkezd kételkedni a vád helyességében. Ami különbség ez és a Remény rabjai között, hogy ebben jelen van a fantasztikum a dráma mellett, ez esetenként meglehetősen fura, mert egyébként a film maga a rideg dráma, néhol azért a Kingre jellemző finom humorral kiegészítve. Talán ahogy bejön ez a fantasztikum megtöri a film amúgy nagyon valós mivoltát, de meg lehet vele barátkozni. A történet ritkán kerül ki a börtön falai közül és milyen jól teszi ezt, no nem mintha a falakon kívüli képekkel baj volna. Igen színvonalasan vannak komponálva, csak az a társaság amit megismerünk a börtönben egyszerűen vonzza a figyelmet, mint a mágnes a fémet. Megismerjük a smasszerek csapatát, látjuk, hogy milyen összetartó és üde társaság ez. Nem bírálják a rabokat csak fegyelmet tartanak, nem akarnak büntetni indokolatlanul, sőt még egy kis nevelést is bevetnek az elfajzottakon.

a_halalsoron.jpg

Tom Hanks ezekben az években volt karrierje csúcsán. Elég megnézni milyen minőségű filmeket vitt sikerre: Philadelphia, Forest Gump, Halálsoron, Számkivetett. Alázatosan, és visszafogottan színészkedik, hagy teret a társainak is, és ez volt a legjobb, mert így mellette még másik emberek játékára is fel tudunk figyelni. Michael Clarke Duncan Coffey szerepében brillírozik, Doug Hatchinson játssza Wetmore őrt, aki a Halálsoron Joffrey Baratheonja, Garry Sinise és David Morse is kiváló társai Hanksnek. Ki kell még emelnem a Vad Bill fegyencet alakító Sam Rockwellt, aki nekem személyes kedvenc színészem és itt is már sokadszor alakít elmebeteg karaktert, de még mindig fantasztikus. Nem elég, hogy ilyen nagy színészek szerepelnek, senkinek a karaktere nem szenved csorbát, mindenki remekül kidolgozott, több dimenziós karakter, és mindenki remekül formálja meg a vásznon a maga megfelelőjét. Darabont műve tanít és elriaszt is egyben. Mindenki átgondolja ezek után szeretne-e hasonló helyre kerülni. Szó esik a becsületről, a megtisztulásról, az igazságosságról. Utálatos és szeretnivaló karaktereket mutat be, emlékezetes alakításokkal és jelenetekkel. A végére azonban nem sikerült a rendezőnek, írónak a mértéktartás,(az utolsó villamosszékes jelenetre gondolok) és a 3 órás játékidő sem indokolt. Még Thomas Newman zenéjéről ejtenék pár szót. Hasonlóan a R.R-hoz, itt is hozza a keserédes, szomorkás zenéit, ami rokonságba állítható az említett másik Darabont művel. Szóval minőségi na.

Összegzés: Bátran ajánlom mindenkinek a dráma-fantazi eme oszlopos tagját, még a hosszúra nyúlt játékideje ellenére is. King rajongóknak kötelező. Egy csodálatos utazás, egy olyan helyen, amit csak kívülről szeretnénk látni. Darabont, moralizál, okít, elriaszt és még mindig fantasztikus rendezői érzékkel teszi.

Értékelés: 8/10

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr515540769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása