Éjfélkor Párizsban
2011. december 26. írta: thedirector

Éjfélkor Párizsban

Éjfélkor Párizsban

Midnight in Paris
2011


Woody Allen munkásságának méltatásába nem kezdenék bele. Mindenki eltudja dönteni, hogy kedveli-e, vagy már csak egy idős öregembernek tartja, aki önmaga szórakoztatására filmez. Annyi bizonyos, hogy jelenlegi alkotása egy végtelenül tiszta, aranyos és lendületes film lett.
 

 

 

 

 

 

Percek éjfélig
Gil (Owen Willson) és Inez (Rachel McAdams) jegyespárt alkot, akik üzleti útra érkeznek Párizsba. Gil alkotói válságban élő, álmodozó író, akinek az a vágyása, hogy esőben a szép francia fővárosban sétálgathasson, és ne kelljen törődni az élet gondjaival. Inez a tipikus amerikai nagypolgári nő archetípusát testesíti meg, akinek legfontosabb kérdés, hogy 18 vagy 20.000 Eurós széke legyen az álomlakásának nappalijában. Gil egyik éjjel pityókásan eltéved a városban és egy csoporthoz verődik, akik autóval elviszik egy másik korba. Itt találkozik a példaképeivel, a XIX.- XX. század neves íróival, festőivel. Neveket nem írnék, legyen meglepetés. Mindenesetre rengeteg humor vár a művészet kedvelőire. Amíg Gil a múltban kalandozik és megismerkedik a szép Adriánával, addig Inez is vad flörtbe kezd egy tudálékos egyetemi professzorral a jelenben.

Írok, festek
A film fantasztikus nyitó képsorai is rögtön odaszegezik a nézőt a tv elé. Olyan képeket kapunk, mintha egymásmellé rakott üdvözlőlapok lennének. Mellé kellemes zene. A film szépen építkezik, az elején nagyjából megismerjük a két karaktert. Gil egy nyugodt művészlélek, Inez pedig egy hiperaktív "sárkány" álá Amerika. Kapásból nem értjük, hogy ez a két karakter, hogy került egymás mellé. A bevezetés után jutunk el az időutazásba és a többi kalandba. A mű főgerincét Gil tesze-toszasága adja. Nem tudja, hogy mit érez Adriana iránt és nem tudja, hogy le akar-e élni egy életet Inezzel, akivel azok kívül, hogy mindketten emberek semmi közös nincs bennük. Az összes művész nagyon hiteles alakítást nyújt és némelyik kifejezetten megmosolyogtató (gondolok itt pl. a szürrealistákra). A párbeszédek ismét pengeélesek, ahogy azt a rendezőtől megszokhattuk. Az időutazás kérdése mindig izgalmas téma, itt is az. Megkapjuk a tanulságot is, hogy mindenki egy másik korba vágyódik, a jelenkori "szemetet" maga mögött hagyva. Sokan támadták Woody-t, hogy már túlnyújtott és unalmasak a filmjei. Ez itt nem igaz. Szépen halad előre és okosan építkezik, de semmiképpen sem unalmas. Az a baj, hogy a vége összecsapott lett és igazán nem kapunk áttekinthető képet a főszereplőkről és az ő kapcsolatukról, a döntéseik pedig átláthatatlanok mint a bableves. Nem könnyű Woody filmjeiben játszani, hisz gyakorlatilag aki főszerepre vállalkozik, az biztos lehet benne, hogy a rendező fiatal alteregóját kell alakítania, Willson jól oldja meg a helyzetet, de egyik színészre sem lehet rossz szavunk.

Összegzés: Kedves, üde és szép film. Romantikus és vicces, de nem klisés, van benne tanulság, ám a karakterekről keveset tudunk és felszínessé, kiszámíthatóvá válik a  film, a vége pedig összecsapott. Ettől független a téma így sem lerágott csont, a művészek jelenléte pedig megmosolyogtató. Ilyen filmből még jöhet pár.

Értékelés: 8/10

Trailer:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr223497342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.