Száguldás, agresszió, szerelem. Kritika a Drive - Gázt! - ról
2011. december 19. írta: thedirector

Száguldás, agresszió, szerelem. Kritika a Drive - Gázt! - ról

Drive - Gázt!

Drive
2011


Úgy látszik ez az év fekszik a dánoknak. A nácizó von Trier filmje (Melankólia - kritika hamarosan...) után, a szintén dán, Nicolas Winding Refn is egy zseniális művet pakolt le az asztalra.

A nyerő koncepció
Ha megnézzük a Drive-ot, láthatjuk, hogy milyen jól lehet, egy egyszerű (nek tűnő) sztorival olyan filmet csinálni, ami után az ember sokáig keresi az állát.
A történet szerint, sofőrünk nappal szerelőként és kaszkadőrként, míg éjjel "szállítóként " dolgozik. Az utóbbi munkája nem annyira legális, mint illegális, viszont kétségtelenül az fizet többet. Egyik nap besétál az életébe a csodaszép Irene és kisfia, hogy ezzel felforgassa, hallgatag sofőrünk mindennapját és lerombolja önön szabályait. Aztán bekerül a képbe a nő börtönviselt férje és egy régi adósság is, aminek köszönhetően a maffia  a nyomukba ered. Ez a felszín. Gyakorlatilag teljesen egyszerű és filmekben sokszor látott szituáció. Még a felépítése is. Azonban a felszín alatt annyi minden apró részlet dolgozik, hogy azt elmondani is nehéz.
A sofőr szerepét az "új" halivúúdi übermacsó, Ryan Gosling játssza, aki amellett, hogy piszok szerencsés ember, hogy egy ilyen szerepet kifogott, még óriási tehetség is, hogy élni tudott a lehetőségével. A tipikus magányos, szótlan, gondoskodó hős archetípusát testesíti meg. Filmben rég láttam olyat, hogy valaki egy - egy kéz mozdulattal vagy arcának rezdülésével annyit képes legyen elárulni magáról, mint Ő. Más forgatókönyvírók, ilyen jellemrajzokon  oldalakat dolgoznak, hogy "de higgyétek el, ezt mondta a szereplőnk, ezt cselekedte tehát higgyétek el, hogy ilyen ember" . A Sofőr állandóan fogpiszkálóját rágja, kezén bőr kesztyű feszül (a nyikorgásától is kiráz néha a hideg) és a kabátján a sárga hímzett skorpió olyan védjegy lesz/ lett mint pl. John McClane trikója, vagy a Terminátor szemüvege, hogy Columbo ballonkabát, szivar kombóját már ne is említsem. Kicsit foglalkoznom kell még vele, mert annak ellenére, hogy fél szavakkal kommunikál, azt is láthatóan nehezen és bár bájos, kisfiús mosolyával próbál jónak tűnni,valójában egy picit pszichopata. Nem tudunk róla semmit. Nem tudjuk, hogy honnan jött, mi a célja az életben, milyen jövőképe van. (Kicsit hasonlít Scorsese taxisofőrjére). Rejtélyes ember. Amikor azt gondoljuk, hogy egy igazságosztó tipikus hős, akkor csinál valamit, amivel elriaszt egy picit. Hát szabad egy hősnek péppé taposni valaki fejét?:). Az Irene-t alakító Carrey Mulligan szintén legalább annyira kellemes látvány a vásznon a férfi szemnek, mint a nőinek Gosling. Bájos, szeretetreméltó, erős és határozott nő, akibe minden férfi beleszeret. Mellesleg remek színésznő. Vannak még nagy nevek a filmben, csak a teljesség kedvéért sorolnám fel, mert annyira nem meghatározó a színészi játékuk. Tehát: Ron Perlan, Albert Brooks és Bryan Cranston.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagybötűs HANGULAT
A sztorit tehát nagy vonalakban ismertettem. Okosan és szépen van felépítve, mégsem ez a legerősebb a filmben, hanem a hangulat. Már a kezdő jelenet is odaszögez a tv/ vászon elé és aztán nem is enged el egy percre sem, amíg vége nem lesz. Pedig az elején is egy egyszerű autósüldözés van (ami hősünknek rutin feladat), nem robbannak szét városok, nincs mögötte egy egész kapitányság, de olyan profin van vágva, és olyan remek mellé a zene, hogy rögtön megadja az alap hangulatot. A képi világ letisztult, az éjjeli sötét, borostyán sárga tónus veszélyes világot tár elénk. Ezt emeli még a sok totálkép és az autón belüli és kívüli kamerabeállítás. A nappali képek tűnnek ugyan a nyugodtabbnak, ám a rendezőnk nem volt rest olyan eszement vad jeleneteket betenni a déli krónika idejére, hogy el sem hisszük, hogy ezek nappal is ennyire sokkolók lehetnek. A zenét Cliff Martinez szerezte, akinek nem mond sokat, annak viszonyításképpen Trent Reznor ,Social Network filmjéhez hasonló. Ha ez sem, akkor higgyétek el, hogy olyan idegőrlő és sötét zenék, amik még inkább átadják az érzést. Mondjuk a főcímben lévő és még 1-2 licencelt szintipop zene más. Azok egyfajta tisztelgés a 80-as éveknek. Refn nagyon jól mixelte a korokat egybe. A zenék egy része és a helyszínek mind - mind egy régebbi kort idéznek, a szereplőink és a szituáció inkább mai, de akár lehetne ez is régebbi. Bizonyos helyek (lakás) egysíkúak, nincs bennük érzelem, mások pedig (pizzéria) már - már bántóan színesek a szemnek. Nagyon jót tesz a filmnek ez a "kettősség". A sötét - világos. Legális munka - illegális munka. Színtelenség - színesség. Veszély - veszélytelenség. Ezekkel még kiszámíthatatlanabb és érdekesebb személy lesz sofőrünk. Bizonyos helyzetekben szeretnénk a helyében lenni, máskor pedig inkább örülünk neki, hogy csak otthonról nézzük és azt mondhatjuk: "Ez csak film". De milyen is? Nem akció, az biztos. De nem is igazi dráma. Művészfilm inkább, de az meg másfajta. Őszintén? Nem tudom. Rejtélyes és kettős. Csak simán jó.
Hiába van tele a film olyan jelentekkel, ami örökre a retinánkba ég (pl. liftjelenet), hiába van olyan atmoszférája, amit utoljára a Social Network-ben tapasztaltam, hiába van olyan aláfestő zenéje, ami egyedi. Azért mégis van, ami ront az összképen. A film első jó egy órája, olyan magasra tette a mércét, amit a "fináléval" nem tudott megugrani a rendezőnk. Az autós jelenetek eléggé háttérbe vannak szorulva majdnem végig. A mellékszereplők sajnos nem nőttek fel ehhez a filmhez vagy csak szimplán nem jó választások voltak. Nem tudom, de nagyon elmaradnak a két főszereplőtől. A vége mégis csodás. Nem mézesmázos halivúdi szirup, hanem olyan, amilyen a film végig volt. Tökös, rejtélyes és emlékezetes.

Összegzés: Nem merem még bátran kimondani, de nagy valószínűséggel az év filmje harcban valamelyik dobogóért fog küzdeni. Nagyon magasra tette a mércét, és úgy volt pazar, hogy közben nem újított semmit. Felhasználta azokat a stílusjegyeket, amit egy ilyen vagy hasonló film is használ. Azokat tökéletesre csiszolta és merész módon egy egyedi koncepcióval tálalta. Nem biztos, hogy mindenki megleli benne a számítását. Kicsit művészfilm ( Halálos iram fanok meneküljenek), kicsit közönség "akció" film (Tarr fanok meneküljenek!). Pont olyan kettős és rejtélyes mint a film és mint a Sofőr. Kultuszstátusz biztosítva neki. Szép volt Refn és Gosling!
 

Értékelés: 9/10 Nem tudtam mennyit adjak: 8,5 vagy 9-et. Végül azért döntöttem a magasabb mellett, mert annyira elkapott a hangulata, hogy képes lettem volna újra megnézni, rögtön, amint vége. Ehhez pedig nagyon sokat kell egy filmnek átadnia nekem. Asszem ennek sikerült.

Trailer:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr933476283

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.