2016.09.29. 09:17| Szerző: thedirector

Az ember, aki mindent tudott

Swiss Army Man

2016

Emlékszem gyermekkorom egyik legtöbbet megnézett filmje volt videókazettán a Hóbortos vakáció, aminek fő cselekménye kettő, a nép kisemberei közül nagy lehetőséget kapó könyvelő és annak főnöke körül bonyolódik. Az unalmas felütést feldobni szándékoztak azzal, hogy a játékidő mondjuk 80%-ában a főnök halott. Nyilván a nyálcsorgató tengerparti vityillót és a mindennapos bulit nem szívesen cserélné vissza a két jómadár a poros 10m2-es irodára, ezért a hétvégén eljátsszák, hogy Bernie még él. Hulla létére.

swiss-army-man_1.jpg

Nem nehéz belelátni a nyilvánvaló kattanást ebbe a szüzsébe, hiszen itt minden a mi szórakoztatásunknak van alárendelve. De nem kellett sokat előremenni az időben, elég kb 15 évet és máris azon kaptuk magunkat, hogy Tom Hanks a Számkivetettben magányában annyira megmakkan, hogy egy Wilson (micsoda product placement) nevű labdához beszél. Konkrétan a filmben eladja nekünk személyként. Ennek okán mégis borzasztó megosztó lett a Swiss Army Man, melyet nemes egyszerűséggel The Daniels néven elhíresült rendezőpáros követett el.

Fingj barátom. Bátran.

Pedig semmi más nem történt, csak annyi, hogy fogták Berniet, odaadták a szigetre Tom Hanksnek és megkérték a Farrelly tesókat, hogy ne fogják vissza magukat. Gondolom még nem teljesen oké azoknak, hogy miről írok, aki nem tud semmi a filmről. Nos Hank (Paul Dano) kitudja mióta tesped hajótöröttként egy szigeten és épp véget akar vetni az életének, amikor a víz egy hullát mos a partra Daniel Radcliffe személyében. Hank a testben barátra lel, és megpróbálja amolyan emberi svájcibicskának használni a férfit. Például ha fingik motorcsónakként funkcionál, szájában esővizet lehet gyűjteni és egyéb hasznos funkciók.

swiss-army-man-paul-dano.jpg

Szerintem is borzasztó káros bármilyen narkotikum a szervezetbe és nem tudom Dánielék mennyit toltak belőle, de az biztos, hogy a 90 percben egy normális pillanat nincs. Mert, hogy Manny (Radcliffe) elkezd beszélni. Ő azonban semmit nem tud a világról, lévén, hogy amnéziás hulla, meg újszülöttnek minden vicc új. Szóval a szintén teljesen kattant Hank elkezd neki filozofálni a különcségről, a szerelemről, barátságról. Manny pedig borzasztó kínos kérdéseket tesz fel, ami rengeteg mókás pillanathoz vezet.

swiss.png

Nem mondom, hogy egy szigeten ragadt, nyilván agyilag széthullott ember és egy amnéziás hulla párosa sok támpontot ad arra, hogy amit látunk az most a valóság vagy Hank fantáziájának szüleménye. Ugyanakkor nem is ez az érdekes, hanem az a tartalmi mélység, amit egy ilyen altesti poénokban végig tobzódó film képes szállítani. A hulla ugyanis a reményt hozza el a kitudja mióta egyedül, reménytelenségben kínlódó szigetlakónak. Nem pusztán csak a túlélés gondolatával vértezi fel, hanem az önmegismerés és önelfogadással is. Hank a hullával folytatott mesélés és saját életképének elmagyarázásával gyakorlatilag saját magát pozicionálja újra.

swiss_army_man_2.png

Úgyhogy jóval többről van itt szó, mint egy fingós viccre felhúzott moziról. Tabudöntögető, de így is kell ezt. A végig morbid humorban tobzódó alkotás ennek ellenére fájdalmasan szomorú, és ezt az utolsó percek jól bizonyítják. Nyilvánvaló, hogy nem sok pénzből dolgozhattak az alkotók, és meg is látszik, mert a film jól van megírva. Feszesen, nem unalmasan és a lehetőségekhez mérten szépen van rendezve.Nem tobzódik effektekben, nagyjelenetei sincsenek. Paul Dano nem titkolva a kedvenc színészeim egyike. Kivétel nélkül bármelyik filmjét, ha megnézzük láthatjuk, hogy brutális színészi munkát rak bele és nincs ez itt sem másként. Fapofával reagál Manny fingásaira, botladozásaira. Ha csak egy embert mondhattam volna, aki alkalmas erre a szerepre, én is Rá szavaztam volna. A nagy találmány azonban Daniel Radcliffe, aki visszafogott játékával szinte varázsol a vásznon.

Összegzés: Danielék egy letűnt, rétegműfajt hoztak vissza a köztudatba, ami sokaknak gyomorforgató, morbid lehet, ami még fekete humort is hordoz magában. Azonban ez a film nem csak arról szól, hogy egy hulla fingik, mi pedig nevetünk, hanem az életről is, ami olykor nehéz, de sosem kilátástalan. Nézzétek meg és érteni fogjátok.

8.jpg

 


2016.09.26. 10:39| Szerző: thedirector

Zöld szoba

Green Room

2015

the_green_room.jpg

Jeremy Saulnier két éve egy másik színt a címében viselő alkotásával (Blue Ruin) berúgta az ajtót és egy csapásra felfigyelt rá a filmvilág "művész mozikat" jobban kedvelő társasága. Én ugyanakkor nem voltam meggyőzve a nagyfokú zsenialitásról, és az új Saulnier film esetében sem érzem megalapozottnak a magasztaló kritikákat.

Bakancsos bál

Nem gondolnám teljesen így, de lehet benne valami, hogy a rendező filmjeivel nem vagyok egy hullámhosszon. Ugyanakkor legalább megpróbálom megvédeni a saját álláspontom. Ami a Blue Ruinban is tetszett, az a Zöld szobában is jó. Egy elég egyszerű felütés: Egy punk banda a nagy zsozsó reményében elvállal egy erdőszéli skinhead klubban egy fellépést. A dolgok persze elfajulnak és a valaki megöl egy rajongót. A banda szemtanúja lesz mindennek és bezárkóznak egy irodába. Onnan se ki , se be. De valahogy megpróbálnak kijutni a helyről, miközben habzó szájú heroinista kopaszok késekkel és harci kutyákkal törnek az életükre.

maxresdefault-2.jpg

Nézzük tételesen ami remek volt a filmben: A feszültség és az erőszak ábrázolása ezúttal is remek. Néhol nem történnek nagy dolgok, de amikor megindul valami, az tényleg olyan, hogy tátott szájjal nézed. Az erőszak nagyon húsbavágó - szó szerint - mégsem öncélú. Ott és akkor használja Saulnier ahol és amikor indokolt. Ennél fogva tényleg nem lelakott, mocskos véres, hanem erősen szuggesztív jeleneteket kapunk. A casting kiváló. A náci vezérként Patrick Stewart remekel, és az ellenoldal erőssége, a megboldogult Anton Yelchin is kiválót alakít. A történetvezetés logikus és nincs túlhúzva sem, hiszen alig 90 perc a film. (Figyeld: a minden képkockán előkerülő zöld tárgyakat vagy a szűrőzést)

greenroom_1.jpg

A negatív dolgok oldaláról pedig továbbra is tartom, hogy Saulnier sok sok percet átblöfföl a filmben, amikor nagyooooooon lassaaaan elnyújt szcénákat, amik egyszerűen nem érdekesek Ő mégis annak gondolja. Olyan, mintha egy 2-2,5órás filmet néznél, pedig legalább egy órával rövidebb. Hiányzik a filmből valami univerzálisabb, valami, amit kapok tőle a megnézése után. Persze elég ha sokszor csak szórakoztat, de ilyen felütés után többet vártam. Az is egyértelmű, hogy itt minden fekete és fehér. Vannak a rossz, csúnya, drogos nácik meg vannak a szegény, csapdába került punkok. Van egy nagyon vékony átmenet, de talán lehetett volna valahogy összébb mosni a dolgokat, és nem ennyire egyértelműen Disneysen szelektálni.

Összegzés: Pro és kontra egy mérlegre állítva, még mindig a pro jön ki győztesen, azonban Saulnier nálam nem a thriller megújítója és a csodagyerek, amiben sokak szerint jelenleg tetszeleg, pusztán egy még mindig a saját hangját már ismerő, de még nem tökéletesen alkalmazó, ígéretes és egyértelműen tehetséges fickó, akinek a második munkája is korrekt, de nem maradandó.

7.jpg

 

 

 

 


2016.09.20. 12:50| Szerző: thedirector

Akár ez a Csupasz pisztolyos ócska poén is lehetne  Morten Tyldum (Kódjátszma) új rendezésének, Az utazóknak a címe, amelyben Chris Pratték egy titkos űrbéli küldetésre indulnak a legénységgel valamikor a jövőben. Pratt kabinja viszont elromlik és sok sok évvel előre felébred, mint kellett volna eredetileg. Magányát enyhítendő felkelt egy másik utast, egészen véletlen a legszemrevalóbbat a hajóról. A kezdeti jó kis romatikázás után viszont kiderül sem a küldetéssel sem a hajóval nincs valami rendben. A film eredetileg a Star Wars után érkezne, az év utolsó napjainak egyikén, de nem biztos, hogy idehaza bevállalja valamelyik forgalmazó is. Kiderül. Addig is csekkoljátok az egész pofás előzetest.


2016.09.16. 15:18| Szerző: thedirector

Állj mellém!

Stand by Me

1986

Csak az nem hallott a nyár sikersorozatáról, aki barlangban töltötte az elmúlt heteket. A Stranger Things alapvetően semmi olyat nem mutatott, amit ne  láttunk volna. Egyfajta remek stílusbravúr, amiben minden baromi ismerős, mégis remek és működőképes. Gyermek baráti körök, a 80-as évek kisvárosi paranoid scifi hangulata és kifogástalan zenék, karakterek. A felvezetésre azért volt szükség mert a sorozat egyik alapja, Rob Reiner 1986-os ifjúsági kultfilmje az Állj mellém!

20120324-214755.jpg

Ismered. Más nem a rádióból

Ezért valószínűleg sokan keresztre fognak feszíteni, de én Stephen Kinget és a filmjeit is két részre tudom osztani. Íróként vannak a nagyon is átélhető vagy csak simán pazar drámái és vannak a  tucat horrorjai (leszámítva pár tényleg marha jó könyvet). A regényeiből készült filmeket is inkább így szoktam értékelni. Vannak a másodvonalas horrorok (Kivéve a Carrie, Tortúra, Kedvencek temetője vagy a Ragyogás, amit ő kikér magának). Ugyanakkor a drámák elég jól teljesítenek, gondoljunk itt a Halálsoronra, a Remény rabjaira, az Atlantisz gyermekeire vagy jelen írásom alapjára A testre, amiből Reiner készítette az Állj mellém!-et.

stand_by_me.jpg

A történet nem is lehetne egyszerűbb: 1959-ben négy vagány kisvárosi gyerek fülébe jut, hogy egy hulla van az erdőben. A nagyobbak is neki indulnak a kalandnak. A két brigád párhuzamosan halad, hogy ők találják meg a testet és tegyenek szert hírnévre. Az alig 90 perces filmben nem fognak brutálisan váratlan dolgok történni. A rövidke felvezetés után hőseink bandukolnak szép helyeken, szívatják egymást, filozofálgatnak.  Közben mellesleg mindegyikük elkezd felnőni. A filmkészítők vissza-visszatérő mantrája a gondatlan gyerekkor bemutatása és az ebből való felocsúdás, rácsodálkozás a világra. Ebben igazán jó ez a film és a történet. Reiner nagyon finoman árnyalva, visszafogott eszközökkel vázolja fel a karakterek jellemeit. Nincsenek egydimenziós emberek, csak összetett, problémákkal küzdő kiskamaszok. Legyen az egy elhibázott fiatalkori botlás, szülői megfelelési kényszer, apa hiány vagy kinézetből fakadó önbizalomhiány.

stand-by-me.jpg

Szerethető film, mert a szerencsésebbek tudják, hogy a gyerekkori barátságok zöme nem tart örökké, viszont nagyon sok szép emléket köszönhet az ember ezeknek az időknek, ami elkísérik az életük során. Erre valahogy jó mindig visszaemlékezni, és jó az is, ha emlékeztetik rá az embert. A helyzet talán az átlagembernek képtelen és idegen, de maga a kalandkeresés, a bajtársiasság, a másik szívatása, heccelése nem. Ebből a szempontból tökéletesen működik a nosztalgia faktor, de egyben szomorú is, mert ezek az évek megismételhetetlenek és véget is érnek. Ahogy a film főszereplője Gordie is elmondja.

main.jpg

A szereplőket igen tehetséges vagy annak indult gyerekszínészek keltik életre. A nagy négyesben ott van az a Jerry O' Connell, akit egy időben a buta vígjátékokból ismerhettünk, de jobbára eltűnt. Will Wheaton is már csak tv színészként tengeti az életét. Corey Feldman legjobb évtizede vitathatatlanul a 80-as volt, hisz ekkor olyan nagyságokban szerepelt, mint  Kincsvadászok vagy az Elveszett fiúk. A legnagyobb tehetség a sokkal több életre hivatott River Phoenix. Igen, a név nem véletlen. Joaquin Phoenix tragikusan korán elhunyt testvéréről van szó, aki az egész film alatt végig magán hordozza a szomorúság és a vidámság közti finom átmenetet. Aztán a nagyobbak között még Kiefer Sutherland tud maradandót hozzátenni a filmhez a kissé kattant és szadista karakterével, akinek öröme van a kisebbek terrorizálásában.

Összegzés: Azt gondolom Rob Reiner tökéletesen átadta azt az érzést, milyen lehet gondatlan kamaszként járni a kietlen tájakat, elhagyott telepeket, ismeretlen erdőket a cimborákkal és milyen érzés amikor meglátjuk egy hulla képében a gyermekkori ártatlanságunk végleges elvesztését. 30 éves film, mégis annyira kortalan, univerzális és szerethető, hogy mindenképp itt a helye a klasszikus rovatban.

8_5.jpg


2016.09.12. 11:44| Szerző: thedirector

Ezt a 10 filmet várjuk a legjobban idén!

A múlt heti zanzásított "Mik lesznek a moziban idén?" után most egy személyesebb hangvételű írás, ami megszokott ilyenkor, hiszen már csak pár hónap van az évből hátra és a stúdiók a kisebb költségvetésű, igényes, fesztivál esélyes filmjeikkel dobbantanak, gyúrva a díjesőre. Alábbi összeállításunk arról szól, mi mit szeretnénk már nagyon megnézni. Íme a 10 legjobban várt film.

Előre le kell szögezni, hogy ezek nagyja hazai forgalmazásba egyáltalán nem biztos, hogy idén eljut, sőt az sem, hogy eljut egyáltalán. Reméljük maximum 1-2 hónapot kell várnunk csak jövőre.


1. Az éjszaka törvénye (Live by Night)
Rendező: Ben Affleck
Bemutató: 2016 Limited, 2017. január (USA)
live-by-night-ben-affleck-zoe-saldana-sienna-miller-elle-fanning.jpgRögtön egy olyan film, amit 90%, hogy idén nem fogunk látni, kivéve ha megint lesz valami DVDSCR balhé év végén. Üsse kő, így is azonnal a várólista élére került Ben Affleck új rendezése, aminek forgatókönyvét is Ő írta Dennis Lehane regényéből és persze a főszerepet is magára osztotta.  Az egy évtizedet felölelő gengsztereposzról a napokban írtunk mi is, így elég most annyi, hogy Affleck legambiciózusabb és már szemre is a legszebb, legizgalmasabb alkotása lehet.

Megnézem az előzetest!

2. Kaliforniai álom (La la Land)
Rendező: Damine Chazelle
Bemutató: 2016.12.02 (HUN)
lalaland.jpgChazelle előző filmjére, a Whiplashre lehet azt mondani, hogy repülő rajtot vett a karrierje valakinek. A fiatal alkotó egy rakás jelölést és többek között 3 Oscar díjat hozott el első filmjével, mindössze 29 évesen. Természetesen azonnal bármit megrendezhetett volna, de ő maradt a jazz témakörénél, ám ezúttal egy zongorista és annak szerelmi kapcsolata kerül terítékre a szép, de bűnös Kaliforniában. Ja, és musical lesz. Velencében imádták a filmet, a pontjai magasabbak nem is lehetnének. Beszéljen Kovács Gellért kritikus alábbi pár mondata a filmről a premiernapon:  "Úristen! Torkomban dobog a szívem, pedig már egy órája vége. Ez a film nem jó, nem nagyon jó: ez a film szenzációs! Chazelle a Whiplash után pofátlanul megcsinálta az új évezred eddigi legnagyszerűbb musicaljét. Laza, bravúros, érzelmes, okos, inspiráló. Annyira magával ragad, hogy arra nem lehet felkészülni. Nincs is annyi kategória az Oscaron, amennyi díjat megérdemelne. Ha lehet filmbe szerelmesnek lenni, én most nagyon szerelmes vagyok."

Megnézem az előzetest!

3. Csend (Silence)
Rendező: Martin Scorsese
Bemutató: 2016.november.?

silence-movie-2016-liam-neeson-scorsese.jpg

Scorsese jó ideje várt arra, hogy megfilmesíthesse Shusaku Endo könyvét. És jó sokáig ült rajta, ugyanis legutóbb 3 éve jelentkezett filmmel. Annyi baj legyen, ha már újra itt van rögtön egy 195 perces hosszúságú alkotással tervez robbantani, amiben 2 jezsuita pap a 17.századi japánba utazik és szemtanúja lesz, ahogy a sógun betiltja a katolicizmust és lemészárolja a keresztényeket, elszeparálva Japánt minden nyugati behatástól. Szeretnénk már valami mozgóképet látni a filmből, aminek a bemutatója elvileg pár hétre van, de a vágással legendásan sokat szöszölő Scorsese alkotása nem mutatta még meg magát. Ez a kép van egyelőre.

Megnézem az előzetest!

4. Arany (Gold)
Rendező: Stephen Gagan
Bemutató: 2016.12. ? (USA)
gold1.jpgErről a filmről is a napokban írtam.  Az év végi garantált hajrában az egyik legnagyobbat szóló film lehet Stephen Gagan (íróként a Sziriánát és a Trafficot is ő jegyzi). Az is biztosnak tűnik, hogy Borneoban aranyat kereső, agilis Matt McConaughey önmagában is erős ajánlólevél, de máris van egy jó Oscar narratívája (az igaz történet mellett): 18 kilót hízott. Három éve ez a testváltozás (akkor 30-at adott le) meghozta az eredményét, igaz akkorát játszott amúgy is, mint a ház. Meglátjuk az Amerikába hazaérkező, elhízott, kopaszodó, az aranytól megrészegült kereskedő is hoz-e neki valami szobrot, lehetőleg aranyból.

Megnézem az előzetest!

5. Érkezés (Arrival)
Rendező: Dennis Villeneuve
Bemutató: 2016.11 (HUN)

arrival-movie-4-e1471529984165.png

Villeneuve (Felperzselt föld, Sicario, Fogságban) nem titkoltan az egyik kedvenc rendezőmmé nőtte ki magát az elmúlt években. Leírhatatlan mekkora szüksége volt a filmiparnak a kanadaira. Eddigi pályafutása során már számos műfajban kipróbálta magát és mindben remekül teljesített. Idei alkotása egy scifi, amely a távoli jövőben játszódik. Az égbolton űrhajók tűnik fel, nem tudni milyen szándékkal. Egy remek nyelvész professzornő (Amy Adams) közreműködésével megpróbálják kideríteni milyen céllal érkeztek ide vendégeink. Aki Függetlenség napja típusú akció-scifire vár, az minden bizonnyal csalódni fog, az Érkezés ugyanis inkább egy visszafogott, amolyan "okoskodós" tudományos fantasztikus. Az azonban bizonyos, hogy a Velencében bemutatott film már most számíthat a kritikusok támogatására az év végi díjszezonban, hiszen 100%-os értékeléseket kapott. Villeneuve meg pipálhatja ki: Scifivel is megbirkózott (Nem hátrány a Szárnya fejvadász 2 előtt).

Megnézem az előzetest!

6. Manchester by The Sea
Rendező: Kenneth Lonergan
Bemutató: 2016.11.18 (USA)

manchesterbythesea_01.jpg

Sundance fesztiválon debütált Kenneth Lonergan Manchester by the Sea című filmje, amelyről csak szuperlatívuszokban beszéltek a kritikusok. Az év egyik legmagasabb átlagpontjával rendelkező film elmondhatja magáról, hogy ott lehet a jövő évi Oscar gálán, hiszen szinte mindig emelnek át egy filmet az átadóra. Gondoljunk csak a Whiplashre vagy akár a Beasts of the Southern Wild-ra. A Casey Affleck által alakított Lee, elhunyt testvérének a 15 éves fiát kapja a nyakába, mert őt jelölték ki gyámjának. Nyilván egy gyászoló tinédzser önmagában sem könnyű eset, de egy exfeleség és egy lelkileg széthulló gyám ígéretes drámát sejtet. November 18-tól nézzük (magyar premierről nincs hír).

Megnézem az előzetest!

7. A könyvelő (The Accountant)
Rendező: Gavin O' Connor
Bemutató: 2016.10.06 (HUN)

1280x720-bpf.jpg

A Warrior rendezőjének újabb nagy dobása, amelynek forgatókönyve évek óta a legkeresettebb "meg nem valósult" projekt volt. Aztán Ben Affleck felkarolta és olyan neveket gyűjtött maga köré mint J.K. Simmons vagy Anna Kendrick. Na, meg persze saját maga. Christian Wolff (Affleck) kiválóan ért a számokhoz. Ezt a remek tulajdonságát úgy kamatoztatja, hogy bizonyos keresett szervezetek pénzügyeit mossa tisztára. Aztán amikor forró lesz a talaj a lába alatt, muszáj bevállalnia egy törvényes ügyet is az államnak. Egy robotikával foglalkozó cég pénzügyi machinációjába ártja bele magát, ami pont jó neki, hiszen autista és egyébként sem ért szót az emberekkel.

Megnézem az előzetest!

8. Hell or Highwater
Rendező: David Mackenzie
Bemutató: USA-ban bemutatták, magyar bemutatóról nincs hír

hohw_exf_og.jpg

Előzetesen akár a Nem vénnek való vidék kis tesójának is lehetne hívni a filmet. Poros texasi városban játszódik történetünk, ahol megállt az idő. Az emberek pisztollyal az oldalukon mocorognak, a balhé reményében. A bankok álladó rémületben nyitnak ki. Ezt használják ki a börtönt is megjárt Howard tesók (Chris Pine és Ben Foster), miközben Jeff Bridges és társa nyugdíjazás előtt álló sherrifek. Ők búcsú ügyként próbálnák meg felderíteni kik követik el a bankrablásokat. A felütés is pazar, hiszen mi jobb egy mocskos, szikár, vér és szesz gőzös texasi redneck emberkedésnél, egy olyan helyen, ahol az emberek még mindig sokszor lovakon járnak. Még két indok, amit talán nem írtam: Western film és Nick Cave! Per pillanat a film legmagasabb évközi átlag pontok egyikével rendelkezik, úgyhogy bízzunk benne, hogy még idén megkapjuk.

Megnézem az előzetest!

9. Éjszakai ragadozók (Nocturnal Animals)
Rendező: Tom Ford
Bemutató: 2016.11.17 (HUN)

nocturnal-animals.jpg

Susan Morrow (Amy Adams), Los Angeles-i műkereskedő hihetetlen jómódban él férjével, Hutton Morrowval, ám mégsem érzi teljesnek az életét. Az egyik hétvégén Hutton elutazik az egyik szokásos és túlzottan gyakorta esedékes üzleti útjára, Susan pedig egy csomagot talál a postaládájában. A csomagban egy regényt van, melyet a volt férje, Edward Sheffield írt, akivel már évek óta nem beszélt. A könyvet neki ajánlották, de a tartalma erőszakos és pusztító erejű. Susant olvasás közben mélyen megindítja Edward írása, és akarva-akaratlanul is felidézi a szerzővel közös szerelmi történetük legintimebb pillanatait. Tom Ford filmje ugyan megosztotta a kritikusokat, arról mennyire jó film. De abban mindenki egyetértett, hogy látni kell, főleg mert Jake Gyllenhaal megint remekel.

Megnézem az előzetest!

10. Blair Witch
Rendező: Adam Wingard
Bemutató: 2016.09.16 (USA)

blair_witch2016-screen1.jpg

"A valaha készült legfélelmetesebb filmet akartam elkészíteni", mondá' Adam Wingard, akinek a neve idehaza nem sokaknak csenghet ismerősen, pedig két éve még a The Guest című hihetetlen fogós stílusbravúrját még  az év 10 legjobb filmje közé is beválogattuk. Akkor is elfelejtettünk levegőt venni sokszor az izgalomtól és úgy látszik ebből jottányit sem akar engedni, új Blair Witch című filmje kapcsán sem. A cím nyilván nem véletlen cseng ismerősen, hiszen az 1999-es év és az évtized legnagyobb filmes talánya és meglepetése kapcsán a történet hasonló lesz. Egy egyetemi társaság elmegy nyomozni az erdőbe, hogy kiderüljön egyikük húgával mi történhetett. A stílus a hagyományosnak mondható found footage alapvonásokon halad tovább, de ebből a rögtönzött 2 perces előzetesből is kiderül, hogy azért még nincs minden kihasználva, kiszipolyozva a kézi kamerázásból. Szeptemberben nézzük, és ha hihetünk a kritikáknak (és az előzetesben felvillanó inserteknek), akkor a Vaksötét és a Démonok között 2 után még egy film fog beszaratni minket zsinórban. Várjuk.

Megnézem az előzetest!

 


2016.09.09. 09:09| Szerző: thedirector

live-by-night-600x314.jpg

Félre a fenébe az új Batmannel. Megérkezett Ben Affleck 4. rendezése (Hideg nyomon, Tolvajok városa, Argo) a Live by Night. Szintén egy Dennis Lehane adaptáció (Titokzatos folyó, Piszkos pénz, Viharsziget, Hideg nyomon) és a szesztilalom idején játszódik, amikor is Affleck karaktere a szervet bűnözés és a családi összefonódások közepette feltör a csúcsra. Megvan itt minden, elbukások utáni talpraállások, autós üldözés, femme fatalok, mocskos leszámolások és már most egy sor klasszikusnak ígérkező snitt. Nem hiába Robert Richardson (Tarantino kedvenc operatőre) fényképezte. Affleck rendezéseiben eddig nem kellett csalódni, és úgy fest most sem kell. Főbb szerepekben még Scott Eastwood, Zoe Saldana és Sienna Miller. Januárban nézzük!


2016.09.08. 09:54| Szerző: thedirector

ed5322c2-7943-4649-8a18-6d46bf5271a9-2060x1236.jpeg

Matthew McConaughey nemrég csontsoványan nyert Oscart, jövőre pedig behízva küzd az aranyszoborért, az ironikus nevű Arany című filmben. A Stephen Gagan által rendezett (Ő írta a Traffic és a Sziriána f.könyvét). Matt egy aranyásót játszik, aki irtózatosan gazdag borneoi lelőhelyre bukkan. A film egyik fele ennek a kiteremlési megpróbáltatásairól, a másik pedig az Amerikába hazatérésről szól. Bemutató decemberben, úgyhogy Gaganék biztosak az Oscar jelölésekben.