Jumanji

1995

Mi mással lehetne aktuálisabban zárni az évet, mint a 90-es évek közepi videótékák hiánycikkének legalapabbikával, a Jumanjival. Ha jól számoltam, a mai napig csak a héten háromszor adták le a tv csatornák, hisz itt a Karácsony és amúgy is a Jumanji egy időtálló, nem hibátlan mégis hangulatos, szórakoztató kultfilm.

Alan Parrish apja építkezésén egy fura, ósdinak tűnő társasjátékot talál. Hazaviszi, majd kipróbálja az utcában lakó kislánnyal. Nem tudták, hogy a játék mágikus erővel bír és dübörög benne a dzsungel.  Minden dobás valami szörnyűséget idéz elő. Alan egy rossz dobás következtében eltűnik a játékban. 26 évvel később két iskolás megtalálja újra a játékot és folytatják azt, amit anno a fiú elkezdett. Judy és Peter dobásai felforgatják a várost. A vadállatok és természeti katasztrófák eltűnnek, amint valamelyikük befejezi a játékot, csak, hogy szükség lenne arra a két személyre is, akik 26 éve elkezdték a játékot...

A Jumanji sok ma már 30-hoz közeli fiúnak és lánynak volt meghatározó élmény gyerekként. Egyrészt technikailag. Ma már semmi meglepő nincs egy számítógép animált állatban vagy effektben, de a 90-es évek eleje-közepe még a nagy rácsodálkozások időszaka volt. A Jurassic Park vagy James Cameron Terminátor 2-je ugyan már felvillantotta a jövőt, Joe Johnston kalandfilmje variálta először az élőszereplős és a teljesen animált állatokat. Mai szemmel nézve persze hihetetlen látványosan kinyúlik a vászonról a CGI majmok vagy oroszlán jelenléte, de 10-en évesként akkor ez hihetetlen élmény volt.

A másik igazán nagy érdeme Johnston munkájának, hogy ő valahogy mindig jól csinálja ezeket a hagyományos, régi vágású kalandfilmeket. Lásd még a Jurassic Park 3-at vagy az Amerika Kapitány első részét. A társasjáték mint szórakoztató eszköz szintén fénykorát élte ebben az időszakban, és írónk továbbgondolva, kicsit a fantáziánkra hagyatkozva (ki ne szeretne olyan kaland játékkal játszani,  amiben tevékenyen is részt vehet?) tovább mélyítette az élményt. Mint írtam a történet nincs túl gondolva és vannak lyukai. Lényegében ami igazán kiemeli dramaturgiailag azok a remek karakterek (sikerült nem idegesítő gyerekszínészeket találni, kiváltképp a 10-en éves Kirsten Dunst), főleg Robin Williams, aki nagyon elegánsan és hihetően hozza, azt aki 26 évet hagyott ki, és felejtette el mindenki. A színész egyébként is a 90-es évek legnagyobb húzóneve volt az iparban, úgyhogy megvolt az a név, amire a Jumanjinak szüksége volt, hogy az emberek felfigyeljenek rá.

Összegzés: A Jumanji tökéletes korlenyomata a 90-es évek közepének. Meglepően hiteles CGI, jól megírt karakterek, akik emlékezetes kalandokon keresztül jutnak el a megdicsőülésig. Robin Williams, és valami olyan megfoghatatlanul jól eső hangulat és szórakoztatás, amire nem sok film képes. Meglátjuk 22 évvel később a "folytatásnak" sikerül e. A hírek szerint van esélye a jó szereplésre, de hogy két évtized múlva vele is hasonló cikkben találkozunk -e arra már nem vennénk mérget.