Mátrix

The Matrix

1999

Az egykor szebb napokat látott Wachowski tesók, akik azóta már nem férfiként, hanem nőként funkcionálnak, egy igazi alapművet tettek le karrierjük során (meg még két majdnem alapművet V mint Vérbosszú, Felhőatlasz). De azt egészen konkrétan úgy csapták le, hogy a magmáig süllyedt.

Nem tudom és nem is akarom titkolni rajongásom a Mátrix iránt, egyrészt meg felesleges lenne, másrészt mert megérdemli. Tökéletes lezárása a kísérletezős és CGI évtizedének. James Cameron és Steven Spielberg az évtized elején megpróbálta a lehető legjobban kitapogatni a látvány effektekben  (ha valakinek nem esett le a Terminator 2-ről és a Jurassic Parkról beszélek) rejlő lehetőségeket. Aztán persze minden jött ment megpróbálta használni a tudást, inkább kevesebb, mint több sikerrel. 1999-ben viszont a Mátrix akkorát rúgott az egész filmipar látványtechnikai részén, mint egy jól felbőszített musztáng.

Egészen konkrétan majd 2 évtizeddel később sem kopott semmit a film látványa. Wachowskiék nagy érdeme volt, hogy úgy voltak képesek elengedni a fantáziájukat (amihez ne legyenek illúzióink, vastagon lopkodtak ötleteket), hogy a legnagyobb hihetetlen marhaság is dögös és profi legyen ne kiröhögni való hótgagyi. Még ha annak is néz ki.

Két valóság létezik. Az egyikben éljük mindennapi gondtalan életünket. Ezt a világot ismerjük. Ebben a világban álmodunk. A másik világ a Mátrix. Thomas A. Anderson (Keanu Reeves) tudatalattiját nem hagyja békén ez a megfoghatatlan dolog. Kutatja a Mátrixot. Tudja, hogy irányítja az életét és tudni akarja az igazságot. Ehhez szüksége van Morpheusra és kompániájára (Laurence Fishbourne), akiket a világ legveszélyesebb embereinek tartanak. Csak ő tud útmutatással szolgálni Thomas számára, hogy megismerje a Mátrixot és Neo lehessen, és beteljesítse a próféciát.

Amennyire képtelen hülyeségnek hangzott (akkor) ez a történet, ami jelentősen merít a Bibliától kezdve a kínai filozófiákon át a cyberpunkig és még megannyi popkultúrából származó alkotásból (a teljességi igénye nélkül Ghost In The Shell, Terminator, John Woo filmek stb..), úgy vált azóta ez a film is megannyi alkotás copy tárhelyéül (khm. hogy mást ne mondjak Inception). Amikor tizenévesen belefutsz ebbe a technokrata, zöldre szűrőzött, összetett industrial metalra kevert, időlassításokkal és mindenféle döbbenetes effektekre alapozó két órába, azonnal tudod, hogy valami nagy dolog született meg. Wachowskiék profizmusa nem csak abban rejlik, hogy tökéletesen kevertek össze dolgokat és rántottak mögé olyan filozófiát, amin lehet vitázni, értelmezni, bogozgatni, hanem, hogy ez működik egészként (ami nem mondható el a többi részről).

Szerintem mindig is az a jó scifi-k, és fantasyk érdeme, ha sikerült menet közben úgy kutyulni a tér-dőhurkokat, párhuzamos univerzumokat, időutazásokat és a többi blabla-t, hogy ne rángasson ki a filmből. Érjek rá utána agyalni rajta, de közbe ne. Így jobban el is lehet rejteni a film hiányosságait. Ez a film elvarázsol, szórakoztat, lenyűgöz és rabul ejt. Nem csak a pazarul megalkotott hangulat és okosan kifundált történet, hanem a karakterek is.

Neo, mint a kiválasztott és Keanu Reeves ikonikus (ám nem túl sokrétű) színészi alakítása tök egyértelműen ott van minden idők legikonikusabb filmszereplői/hősei között. Ahogy nem kevésbé Morpheus. Mai napig ott cseng a fülemben a klasszikus mondata. „Ha a kéket veszed be a játéknak vége, felébredsz az ágyadban, azt hiszed amit hinni akarsz. De ha a pirosat, maradsz Csodaországban, és én megmutatom neked, milyen mély a nyúl ürege.”Köszönöm. Ennyi elég is.

Összegzés: Azon felül, hogy itt ajnároztam a mély, sokrétű (tényleg, nálunk érettségi tétel is volt) történetét, a hihetetlen műfaji kavalkádját, a Mátrix nem felejt el az lenni, ami: Egy tökéletes hollywood-i akció-scifi blockbuster. Vagy ez kellett ahhoz, hogy Wachowskiék eladhassák az amúgy Pazar ötletüket. Korát meghazudtoló, tökéletes alkotás, ami még abban is az élen járt, hogy az elsők között tapintott rá – rohadt jó érzékkel – az internet terjedésére és a cyber világra az ezredforduló elején. Döbbenetes filmélmény. Igen, 18 évvel később is.