Ha olyan lesz 2017, mint a Kaliforniai álom, csodásan szép évünk lesz!
2016. december 30. írta: thedirector

Ha olyan lesz 2017, mint a Kaliforniai álom, csodásan szép évünk lesz!

Kaliforniai álom

La La Land

2016

Örök álmodozók, reménykedők, szerelmesek! Hozzátok szólok! Ez az a film, amire mindig is – de biztosan nagyon régóta – vártok. Nekem pedig egy újabb lehetőség, hogy megtanuljam végre, hogy  Damien Chazelle nevében, dupla „z” vagy dupla „l”van. Legkésőbb mostanra biztosan meg kell jegyeznem.

272076_1477664260_0212.jpg

Két éve, mikor az író-rendező előző munkáját, a Whiplasht méltattam, azt írtam, hogy nem lesz egyszerű még csak megközelítőt sem alkotnia minőségileg, és kíváncsian várom, hogy merre lehet elindulni. Persze a dobos film, össze négy negyedezett magának egy rakás díjat és 3 Oscar-t is pluszban. A sors iróniája, hogy ezt a kérdést a La La Land után is fel kell tennem. Monsieur Chazelle! Hova tovább? (kieg. Épp pár órája jelentette be, hogy életrajzi filmet forgat Neil Armstrong életéről Goslinggal és a Spotlight Oscar díjas írójával, Josh Singerrel)

06lalaland4-superjumbo.jpg

Noha Chazelle még mindig csak 32 éves az egyértelműen kitűnik, hogy nem buta gyerek. A Whiplash sikere után kis túlzással akármit megrendezhetett volna. Láttunk már ilyenkor csúnya buktákat, karriertemető húzásokat, csak mert valaki a szerelemprojektjét valósította meg. Damien is így döntött, de az hót zicher, hogy az Ő karrierje most kezd csak igazán ötösbe váltani. Pedig vállalt kockázatot vastagon. 2016-ban, amikor a fiatalokat nehéz lekötni két órára Vasember és Star Wars nélkül. 2016-ban, amikor az idősek belefásultak a mindennapokba. 2016-ban, ami nem a világ legboldogabb éveként fog bevonulni a történelemkönyvekbe, fogja és egy ízig-vérig bájos, bámulatosan szép filmet pakolt össze, megtömve zenés-énekes-táncos betétekkel.

gosling-stone-la-la-land.jpg

Chazelle nem buta gyerek. Figyelte a közönség reakcióját, és ha nem is egy az egyben, de jócskán vett át elemeket a Whiplashből.

Ha kicsit túlzásokba akarnék esni azt mondanám, hogy a La La Land annak a visszafogott, bájosabb, jól neveltebb és tisztalelkűbb kistesója.

Főszereplőink Mia (Emma Stone) és Sebastian (Ryan Gosling) hasonlóan álmukat kergető emberek, mint Edward volt egykor. A lány színésznő szeretne lenni. Napközben egy hollywood-i kávézóban dolgozik. Minden délelőtt és délután végig kell néznie, ahogy híres nők és férfiak beszambáznak a szuper karrierükkel és kiszolgáltatják magukat. Mia azonban nem adja fel. Esténként meghalltatásokra jár. Seb tehetséges jazz zongorista. Kallódó, bohém lélek, aki nyughatatlan és küldetésének tartja, hogy a műfajt életben tartsa. Ugyanakkor álmodozik arról, hogy saját klubja legyen, ahol csak a megalkuvás nélküli jazz-t játszanak, a nép pedig mulat.

la-la-land-ryan-gosling-emma-stone9_r.jpg

Remélem nem én leszek az a főf*sz, aki kimondja a nyilvánvalót: Ez a film történetileg az égvilágon semmivel sem több, mint egy remekül castingolt romkom (mert ez bizony nem kérdés a jól kipróbált Gosling-Stone párosnál). A története egyszerű, a két bájos fiatal egymásba szeret! De! Itt jön a de! Az ugyanis rendjén van, hogy adott egy egymásba botlás, szerelem fellángolása, megpróbáltatások tipikus tengelye (még ha itt számomra érthetetlen módon az évszakok nevével is van tagolva), de az igazi fórja a filmnek az, ahogy elő van adva.

la-la-land-trailer2.png

Csodás a kezdés is: Verőfényes nap dugóban ülünk. Aztán szépen sorban a szenvedők kiszállnak a kocsiból és énekelnek, táncolnak. Linus Sandgren kamerája eszeveszettül siklik, köröz, fahrtol a táncosok között. Vágatlanul, vagy legalábbis a Birdmanhez hasonlóan a vágatlanság illúziójával. Majd a dal végén bepattanunk találomra egy kocsiba. Sebastianéba. Ezzel rögtön megalapozza Chazelle, hogy akárkit kiválaszthatott volna a maradék több száz kocsiból is. Minden emberi élet és sors érdekes lehet. Túl az összeismerkedésen, mely bájosan egyszerű és magában hordozza a Gene Kelly klasszikusokat, felfedezzük, hogy Los Angelesben is ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek az emberek, mint a világ más pontján. A magyar cím ebben az esetben találó. Mikor érdemes feladni az álmokat? Vagy érdemes-e egyáltalán? Ha már nem tudod fizetni a számlákat, feladod az elveid? Ha már sokadik alkalommal utasítanak vissza, hogy nem vagy tehetséges, elhiszed? Nem kellenek egyértelmű válaszok. A két színész csont nélkül lehozza ezeket mimikából, de Chazelle nem rájuk bízza a megválaszolást, hanem a zenére.

la-la-land-trailer1-screen1.jpg

A Whiplashből is kiderült, hogy mekkora alázattal van a művészet iránt. Nyilvánvalóan magán hordozza ez a mű is, hogy sok időt töltött zenészekkel, filmesekkel és egyéb művészekkel. Amikor főszereplőink bajban vannak, a művészetek nyújtanak gyógyírt. Nevezetesen a zene és a film. Ebben hisz. Nincs ebben hiba, ilyenek vagyunk, mi emberek: Ha örömünk vagy bánatunk van, zenélünk. Szerencsére ebben is otthon érzi magát rendezőnk. Felkérte régi zenésztársát, Justin Hurwitz-t, aki már a Whiplashen is dolgozott és újfent csodás dalokat írt. Egy musical alapvetően áll vagy bukik a zenén és itt nincs kérdés. Minden dal ütős, érzékeny és csodás. A létező összes érzést átadja, amit egy zenei mű át tud adni. Nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy mekkora teljesítmény ez a film: Noha, szerintem a La La Land kb 30%-ban van zene, az bizony mind saját ötleten alapul. Egy zenei művet megírni jól és úgy, hogy fülbe ragadjon elképesztően nagy munka. Nézzük meg mennyire kevés maradt fent. Ott van pl. Rob Marshall szenvedései az elmúlt 15 évben. Pedig Gosling hangja eléggé vékonyka és Stone sem csúcs énekesnő. Mégis a kis esetlenség és hamisság miatt is igazi az egész. A La La Landről hiszem, hogy 30 év múlva is klasszikus zenés darab lesz.

maxresdefault_64.jpg

Szerencsére Chazelle elkerülte a luhrman-i giccseket, modernizált, rappesített-dubsteppesített betéteket. Minden ízlésesen van elővezetve, a giccsek, a homázsok. Hányan el tudták volna cseszerinteni azt a jelenetet, amikor Mia-ék nézik a Haragban a világgalt, majd egy az egyben belépnek a Dean világába, mikor az Obszervatóriumhoz mennek. Mindig, amikor áthajlana giccsbe, vagy túl álmodoznák magukat főhőseink visszarántják őket a valóságba Az egyszeri filmbuzinak könny szökik a szemébe, a száz és száz ízléses kikacsintástól. Technikailag is nagyon rendben van a film. Linus Sandgren operatőr Oscar díjas lesz, ahogy az említett Justin Hurwitz is írhatja a köszönőbeszédét és én úgy vélem Tom Cross vágónak is nagy esélye van duplázni a Whiplash után. Tökéletes ritmusban van vágva a darab. Talán középen leül egy kicsit a film, mert ott már nem annyira izgalmas Sebék viszonya, de a végén, ha nem is whiplash-i katarzis, de durván feszült, érzelmes és ami a legfőbb: rendkívül bátor.

Ha tudni akarod ki alakította volna eredetileg a szerelemes párt,kattints a mafab oldalára.

Összegzés: Willam Friedkin azt mondta, hogy Chazelle azért van itt, hogy megmentse Hollywoodot. Nagy szavak ezek, de tessék nekem hinni. Minden, amit leírtam, azért van, hogy az ilyen csodálatos, bájos és szép filmnek legyen leírva. Semmi nagy trükk nincs itt: Egy ilyen kissé régi vágású filmnek vagy van szíve és stílusa, vagy nincs. A La La Landnek mind a kettőből bőven kijutott.

9.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr5812084163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása