Az utolsó emberig

Blood Father

2016

"Azoknak, akik nem ismernek: John Link vagyok, egy igazi sikertörténet. Két éve józan, ebből egy a sitten egy kint. Előtte sem voltam sokáig józan, talán az anyaméhben, de anyámat ismerve még ott sem biztos. Sok kárt okoztam, sok embert elvesztettem. Nem olyan ez, hogy visszajönnek és meglapogatják a válad idővel. De nem lehetsz pöcs egész életedben, és utána nem mondhatod, hogy rá se ránts. Annyit tudok tenni, hogy józan maradok. "

Magam vagyok a pusztítás

A fenti idézet nem Mel Gibson személyes kálváriájának írásos lenyomata, hanem új filmjének, Az utolsó emberig-nek a kezdése. Teljesen nyilvánvaló, hogy a meghasonuláson áteső, átesett és saját renoméját rendezni kívánó rendező-színész legenda kire és mire reflektál ezzel a pár mondattal. Hiszen ez az alkotás még akkor is az övé, ha történetesen nem ő rendezte. Sajnos. Mert azzal mindenki jobban járt volna, mint Jean-Francois Richet.

Az, hogy ezen alkotás jól sikerült nagyban Gibson érdeme. A bajba keveredő lányának próbál segíteni és kimászni abból a leszámolásos slamasztikából, amibe az drogosan belekeveredett. John Link, ahogy a felvezetésből is kidívik nem a példás családapák életét éli, élte. Van ma egy kis lakókocsija, ami tetováló szalonként is funkcionál.

Plusz elég ránézni ránccal szőtt arcára és mindenki tudja, ez a manusz sok szaron átesett, tele lehet az élete elcseszett döntésekkel és szituációkkal.

Ma pedig ötven x évesen az élni és élni hagyni jelmondat lehet a fő terve.

Mielőtt agyba főbe dicsérném a filmet muszáj leírni, hogy ez egy tudatosan ponyva b filmnek készült alkotás. Azért gondolom, hogy le kell írni, mert szerintem az alkotók még jobban elengedhették volna a gyeplőt. TÉNY, hogy sok jelentnél tudatosan kilóg a lóláb, de nem eléggé. Ha már vállalták, hogy sok sok hülyeséggel és logikátlan jelenettel töltik meg a filmet, akkor vastagon kellett volna, nem csak néha-néha.Mert az is tény, hogy Gibson annyira érzi ezt a műfajt, mint még soha és senki. De legalább is nagyon kevesen. Nem akarom túl misztifikálni, tényleg, de nem hiszem, hogy erre a szerepre más alkalmasabb lett volna. Nem is kell sok mindent csinálnia. Elég ha csak áll egy helyben és leskelődik, már az is mókás. Kb olyan cinikus, életunt és mégis valahogy kedvelhető karakter, mint John McClane a Die Hard 3-ban, és Gibson remekül fogott meg mindent vele kapcsolatban.

További piros pont, hogy a film nem gondolja többnek, magát, mint ami. Ennél fogva olyan mocskos, mint egy texasi kisváros kricsmijének mosdója. Az akció durva, a beszólások fröcsögnek a káromkodástól, mégsem túl agresszív és öncélú. Sokszor persze b filmes humorral oldják. Mikor apa-lánya azon vitázik, kinek volt jobb az öngyilkossági próbás módszere, azon már tényleg nem maradhat szem szárazon, annyira képtelenül börleszk a jelenet.

Összegzés: A pocsékul megválasztott magyar cím sokakat elbizonytalaníthat, de én csak ajánlani tudom. Nem hibátlan műről van szó ugyan, és véleményem szerint a film inkább epizódokban működik jobban, mert olykor megbicsaklik. De az biztos, hogy óriási szíve van, képes nevettetni és egyszerre nevetni is magán. Gibson nagyon rég játszott ekkorát, meg amúgy is egy ritka, letűnt stílust sikerült újra felhozni, amiből kevés készül. Most kezdték játszani a mozik. Menjetek el rá!

További infókat a mafab.hu oldalán találtok. Katt!