Vakáció

Vacation

2015

Nem is tagadom, az eredeti Chevy Chase-es Vakáció kvadrológia gyermekkorom kedvenc vígjátéksorozata volt (a Rendőrakadémiák mellett). Egyszerűen nem lehetett nem szeretni ennek a faszinak a bénázásait, félreértéseit, mert annyira könnyen megkedvelhető volt az egész. A légkör, a történet, a karakterek. Egy családfő(?), egy apuka, aki csak a legjobbat akarja az övéinek...igaz, a maga suta módján.

Rémálom vakáció

Működtek a régi (de inkább az első 3) részek is, mert folyton volt valami azonosulási pont. Biztosan sokan Clark Griswold-ra ismertek, aki a nép fia volt. Farmerben, ingnyakú pólóban, kedvenc baseball csapatát éltető sitykában. Aki, valahogy a családot akarja kicsit elkényeztetni. De ott volt Ellen, aki a nyugodtabb, lehiggadt, férjét néha terelgető anya archetípusát testesítette meg. Ebben a légkörben nőtt fel fia (és lánya) is, Rusty (Ed Helms), akiről szól a 2015-ben újra útjára indított Holiday Road.

Az már egy ideje köztudomású tény, hogy Hollywood a nosztalgiára játszik. Nem csak a rebootokra gondolok, hanem már képesek filmeket úgy elkészíteni, hogy gyakorlatilag jelentről jelenetre ugyanazt leforgatják, más köntösben, mint x éve. Jó példa volt erre a Jurassic World. A Vakáció is próbál erősen erre a faktorra ráerősíteni. Rusty, hogy a családját kicsit kiemelje a szürke hétköznapokból, elviszi feleségét (Christina Applegate) valamint gyermekeit Kevint (Steele Stebbins) és Jamest (Skyler Gisondo) gyermekkorának legklasszabb helyére, Walley World-be. Innentől indul el a nosztalgiavonat. A kiscsalád felkerekedik, hogy egy bő 1,5 órás családi túrán vegyenek részt, csomó irtózatosan nagy marhaságot (haha) csinálva.

Az az én nagy bajom ezzel a filmmel, hogy minden tahósága (külön kitérek rá majd) ellenére nem elég bevállalós. Szerintem az igazán nagy bátorság az lett volna, ha mernek újszerű karaktereket behozni. Ez Rusty-nál és Debbie-nél sajnos nincs így. Christina Applegate szakasztott ugyanaz a karakter mint Beverly De Angelo, míg Ed Helms még mimikákban is pofátlanul nyúlja Chevy Chase-t. Persze lehet ő is defektes, de bakker, még az arc rezdülése, mondásai, hülye cselekedetei is egy az egyben Chase-esek. Ellenben a film legjobb húzása a két gyerek karakterének ilyen jellegű eltúlzása volt. Kevin és James minden közös pillanatukkal lopják a show-t. Nem akarom elrontani az élményt, de Kevin szadizása bátyja felé sok esetben az év legjobb humorát jelenti.

A tahóságban viszont a John Francis Daley - Jonathan Goldstein duó nem ismer "tréfát". Ami egykoron tabu volt, vagy csak egyszerűen nem kellett bele, most tök alap. A mélytorkozáson át a pedofíliáig mindenből viccet csinálnak és közben a szemük sem rebben. Lehet vitázni, hogy ez mennyire jó és mennyire kellett, mert sok jelentere a Farelly tesók, de még Adam Sandler is elismerően csettintene, ám velük ellentétben ezek többségben nem öncélúak, és nem mesterkéltek, hanem esetleg egy következő humort vezetnek fel, vagy jelentenek megoldandó konfliktust.

Összegzés: Akárhogy is béna és sokszor erőtlen a Vakáció, azzal nem lehet vádolni, hogy ne lenne vicces és emlékezetes. Profin megírt poénok és dialógusok követik egymást. Talán egy jobban kidolgozott Rusty-Debbie duóval még nagyobbat üthetett volna és kevesebb görcsös múltidézés is előnyére vált volna, de alapvetően amennyire óckodtam a filmtől, végül is elég jól szórakoztam rajta. Ez már eleve több, mint amit az "álomgyár" vígjáték műhelye általában kitermel.

Értékelés: 6,5/10