[Klasszikus Film] Fel!
2015. június 24. írta: thedirector

[Klasszikus Film] Fel!

Fel!

Up!

2009

Jóideje (de min. Cannes óta) hallani, hogy a Pixar nemcsak, hogy visszatért, de egyenesen az eddig életművük legjobbját alkották meg az Inside out avagy Agymanókkal. Héten lecsekkoljuk mi is, hogy szerintünk letaszítja -e a trónról a számomra abszolút etalon Fel!-t.

1141.jpg

Walter Matthau elismerően csettintene

Hogy egy régi poénnal éljek, olyan nekem a Pixar, mint az egyszeri politikusról képet alkotó nép fiának gondolata. "Ezt már nem bírják überelni, ezt már nem merik megcsinálni" és bizony a Pixar rohadtul megcsinálja. A 2000-es évek úgy vonult be a Pixar történelembe, mint a stúdió valaha volt legerősebb évtizede. Noha, elég hülyén hangozhat, hiszen a kilencvenes éveket nem töltötték ki végig filmekkel, a mostani pedig nyilván zajlik, de körvonalazódik, hogy ebben bizony nem lesz kérdés. Nem terveztem sorra venni a filmeket de nézzük csak át mi volt az elmúlt évtized termése: Szörny Rt, Némó nyomában, A hihetetlen család, Verdák, L'ecsó, Wall-e és a Fel!. A verdákat leszámítva (ami azóta inkább lett egy igazi reklám, semmint élvezetes film), szinte megtorpanás nélkül fejlődött a stúdió, mind minőségben, mind történetben, mind dramaturgiában. Közben anyagilag és kritikailag is rekordot rekordra halmoztak. Azt gondolom, az évtizedet stílusosabban nem is tudták volna zárni, mint, ahogy sikerült: Nevezetesen a legjobb filmjükkel.

up.jpg

Ugyan a Wall-E is bivalyerős, sőt, abszolút megértem, ha valaki jobban csípi, mint az említett filmet. Indokolt az is, hisz a maga módján forradalmi és nem kevésbé zseniális, valahogy mégis a Fel! az a film, amiben megtestesül minden szemlélet, ami a stúdiót áthatja. A Fel! pont attól különleges, hogy a karakterei köztünk élnek. Nincsen beszélő hal, cuki robot, főző patkány, vagy szuper család. Egy idős , nem kicsit antiszociális ember és egy pufi, dumagép, enyhén ütött, de szeretni való kisfiú. Még rá is lehetne fogni, hogy olcsó húzás a generációs és szellemi különbségekre felhúzni egy történetet, de a Pixar nem áll meg a vicces helyzetkomikumnál, és életbölcseletek puffogtatásánál.

up_married_life_by_symphonikaa-d59vz42.jpg

Carl Fredricksennel kezdődik meg a másfél órás történetfolyam. Az első néhány percben még fiatalként látjuk, és itt kezdődött az egész, ahol éreztem, hogy "na most, na, ha most nem döccen meg valami ,akkor ez lehet a magnum opus". Csont nélkül a nyitó képsorok, ahogy a fiatal Fredricksen felnő és látjuk az életét, ahogy megözvegyül, a legjobb "rövidfilm" etap, amit láttam animációs filmben. Egészen biztosan nem a gyerekeknek készült jelentek ezek. Az első nekik készült igazi kalandos részre várni kell majd' fél órát, amikor is Carl-t kiakarják lakoltatni a házából, amiben az egész életét feleségével töltötte. Mr.Fredricksen azonban nem adja meg magát, hanem ezernyi lufival felrepíti a levegőbe otthonát, hogy elutazhasson arra a helyre, ahova néhai feleségével mindig is vágyott, ám végül bizonyos dolgok miatt meghiúsult. A baj ott kezdődik, hogy Russel, a fent leírt cserkész kisfiú a ház tornácán ragadt, pedig ő csak az "az öregek megsegítése" utolsó plecsnijéért járó küldetését akarta végrehajtani...

url_11.jpg

A történetről többet nem akarok mesélni, bőven elég ennyi is. Nem árulok el nagy dolgokat, ha azt mondom, tele lesz kalanddal, humorral, könnyel és életbölcsességgel. A legjobb jelenetek inkább az utóbbiak. Persze az akció is jól áll a filmnek, meg a humor, de a Fel! ereje abban rejlik, amikor két karakter viszonya a szemünk előtt elevenedik meg, fejlődik. A szépsége pedig abban, hogy ezúttal tényleg a lehető legéletszerűbbek a karakterek. Emberi érzelmek, emberi főszereplőktől. Ettől különleges(ebb) nekem a film. A zene egyszerűen csodálatos, ahogy a jelenetek, színek tájak. Az animáció minősége földbedöngölő. Az öreg ahogy telik az idő borostásodik, meg lehet számolni a hajszálakat. Egyszerűen csodás. Nehéz bármibe is belekötni, talán az egyetlen, amit kicsit nehezményeztem, az a hangulatok gyors és olykor éles váltakozása, amire még a gyakorlott filmeseknek is átszokási idő kell, nem pláne egy gyereknek, pedig a mesék legjobb kritikusai még mindig ők!

Összegzés: Nem kertelek. Szerintem a valaha volt (de Pixar szinten biztos) legjobban megírt, kitalált, megrendezett animációs film. A felnőtteket nem nézi hülyének, a gyerekeket szórakoztatja. Közel tökéletesen balanszírozott alkotás, megannyi szépséggel. Bátorsága pedig abban rejlik, hogy egy rakás szuperhős ,állat, szörny, robot stb.. után hús vér emberek kalandját, tragédiáját, életét követjük nyomon. Agymanók! Sok erőt a trónfosztáshoz! Nem lesz könnyű!

Értékelés: 9,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr857569422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Petrow 2015.06.24. 16:05:29

Huhh, iszonyúan nehéz, még úgy is, hogy a Wall-e és az Up! hátravan.

Szörny Rt. - bájos, jófej üzenettel rendelkező gyerekmese
Némó nyomában - apaként nem tudok rá nem szeretettel gondolni
Hihetetlen család - bár a mondanivalója nem annyira erős, de hihetetlen poénok viszik a hátán
Verdák - ebben érzem a legkevesebb érzelmi mondanivalót, de igazi "fiús" rajzfilm, jó karakterekkel
L'ecsó - nagyon aprólékosan kidolgozott világ, nekem emiatt a kedvencem, akkor is, ha vannak ennél mélyebben szántó filmjeik is

thedirector 2015.06.24. 22:19:31

@Petrow: Akkor még 2 igen komoly futamod hátravan. Majd írd meg, hogy tetszettek :) kíváncsi vagyok. A fent írtakkal egyetértek.
süti beállítások módosítása