Ex Machina

2015

Csak üdvözölni tudom köreinkben az olyan filmeket, ami okosan beszél a mesterséges intelligenciáról, (későbbiekben csak MI, mert én bizony le nem írom állandóan). Még jobban szeretem azt a jelenséget, amikor az MI mellett, van mit mondani még mindig az emberi agyról. Az Ex Machina üdítően aknázza ki mind a kettőt.

Mindig csak Istent játsszunk...

Már 2 éve is készült egy rendkívül jó alkotás, aminek szintén egy program volt a főszereplője. Ez volt a Her, magyarul A nő. Az Ex Machina viszont nem csak egy hangot, de egy komplett női robotot is a középpontba állít. Caleb (Domnhall Gleeson -  About Time, Frank) egy fiatal programozó tehetség, aki lehetőséget kap, hogy a különc, és zseni Nathan (Oscar Isaac - Drive, Inside Llewyn Davis) hegyi nyaralójában, föld alatti bunkerében, egy kísérletben vegyen részt. A férfi feltalált egy új fajta MI-t, ami számítása és elmondása szerint a világ legtökéletesebb, az emberivel megegyező intelligenciája. Calebnek egy hete van rá, hogy cáfolja, vagy egyetértsen Nathan kijelentésével.

Ne kerülgessük a kerülgetni valót. Igazak a hírek, vélemények. Bombasztikusan jó a film. Alex Garlandon (író-rendező) látszik, hogy amellett, hogy az új generációs rendezők sorát erősíti, egyáltalán nem feledkezett meg arról, hogy a film és a mozi egy varázs. Nyilván itt most nem azt kell érteni amit pl. egy Avatar esetén (és ezzel nem degradálni akarom), a látványt, hanem sokkal inkább azt, hogy a film értelmes, de szórakoztató. Ritmusos, jól megírt, csavaros (nem kicsit), drámai és feszültséggel teli. Van kivel és miért együtt érezni, de képesek vagyunk a távolságtartásra is. Garland jobbára íróként tevékenykedett eddig, de a rendezés is nagyon jól megy neki. Főleg, azért, mert az ilyen beszűkült terek és minimális látványra lekorlátozódó filmek esetén nagyon sok múlik a rendezőn.

Ő viszont végig erős kézzel tartotta a gyeplőt. Néhol hülyére vesz, máskor direkt megadja a megoldás kulcsát, csak, hogy egy picit megint furán kezdjünk el gyanakodni. De, ha valahol elvérezhetett volna a film, az egyértelműen a karakterek. Itt viszont pont ez működik a legjobban. Caleb, karaktere talán kicsit tipikusan „infó zsenis”-re lett véve. Nem mondom, hogy nem lehet ilyen, de enyhén sztereotipikus. Ugyanakkor, amikor interakciója van Ava-val (az MI, akihez Alicia Vikander adja az arcát), vagy Calebbel, egy csapásra elfeledkezünk a sablonosságáról. Sőt, a végére kifejezetten meglepő lesz. Domnhaal Gleeson pedig tökéletes a szerepre. A filmet viszont végig Nathan ellentmondásos karaktere uralja. A kettősség, a bizonytalanság elrejtése a masszív jelleme mögé és a kissé kattantsága rettentő izgalmassá teszi őt. Piás, aki minden nap keményen edz. Csodaszép helyen lakik, mégis a föld alatt él. Feltalálja korának legnagyobb horderejű programját, mégsem veri nagydobra.

Az igazi talány azonban egyértelműen Ava. Ugye a Turing teszt (aki nem ismeri lentebb írok róla), itt már kevésbé érdekes. Az igazi trükk, hogy vajon Ava megfelel-e annak, ami emberré tesz egy embert. Alul spoileresen írok róla majd. Bátor kérdéseket tesz fel Garland. A szokásos kell-e és érdemes e „Istent játszani?”-n túl a megfigyelésen, a létünk megkérdőjelezésén át, egészen a van-e ember és gép közt érzelemig. Eléggé kemény kérdések, és nem is kapunk mindenre választ, nyilván nem ok nélkül. Foglalkozunk eleget az MI-n kívül az emberi intelligenciával is, aminek külön örültem, sőt az Uncanny Valley-ra is kitérünk, amiről elég sokan elfelejtettek megemlékezni, bár tény, hogy nem olyan fontos. Lent írok erről is. De, csak, hogy ne tűnjön úgy, mintha hibátlan alkotás lenne, azért el kell mondani, hogy Alicia Vikander abszolút nem odaillő volt, és pár csavarnál eléggé billegtek a jelenetek, a zenéje pedig különdíjas lehetne párszor, a leg oda nem illőbb szekcióban.

Összegzés: Nagyon értelmes, végig jól megírt-megrendezett scifi ez, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni. Fontos kérdéseket tesz fel, és frappáns válaszokat ad rá (amikor ad). Bátor alkotás, amit minden olyan filmrajongónak tudok ajánlani, aki egy csavaros, feszült, az emberi és gép lét kérdését szereti boncolgatni.

Értékelés: 8,5/10

…és akkor itt pár dolog a filmmel kapcsolatban, SPOILER-esen!

A Turing tesztről: Egy olyan eljárásról beszélhetünk itt, ami arról szól, hogy egy bíráló két alannyal „beszélget”, billentyűzet segítségével. Nem látja őket. Az egyik alany gép, a másik ember. Amennyiben a bíráló nem tudja 5 perc alatt eldönteni, hogy a két alany közül melyik a gép, a gép nyerte a tesztet, és kijátszotta a Turing tesztet.

Az Uncanny Valley-ről, avagy a Rejtélyes völgyről: Ez egy igen nehéz téma, így csak egyszerűsítve írom le a lényeget. Az agyunk összezavarodásáról, megkérdőjelezésről szól. Amikor valaki emberi és emberként viselkedik, azt az agyunk valósnak látja. Ha egy gép, gépként funkcionál, akkor sincsen baj. Ha, viszont a kettő keveredik, és pláne nincs összhangban, az agyunk nem tudja feldolgozni a funkciót. Ez a megkérdőjelezése a gépek emberi kinézetének, avagy a saját képmásunkra formálás létjogosultságának.

SPOILER:

A film végéről: A film végül is egyszerűsítve egy tovább gondolt Turing teszt, ahol a bíráló már személyesen is látja a meggyőzőjét. Ava tudatában volt annak, hogy a színlelés a feladata, hogy kitörhessen börtönéből. Manipulált, azzal a céllal, hogy a megsemmisítését elkerülje. Az utolsó képsorok azonban inkább arra engedtek következtetni, hogy szabad „emberként” akart élni. Persze az, ami emberivé tehetné, az hiányzik belőle. Az intuíció, a segítség, önmegtagadás hiányzik belőle. A legszomorúbb és egyben legridegebb tanulság számomra mégis az volt, hogy az életben maradáshoz meg KELLETT, tanulnia hazudni, színlelni, kegyetlenkedni. Viszont ezt Nathantől tanulta, aki szintén kihasznált egy másik embert, azaz eszközként tekintett Calebre a cél eléréséhez. Nem meglepő hát, hogy a teremtmény a teremtőjéhez hasonlít. Garland megmutatja, hogy végzetes hiba lehet, Istent játszani és lenézni a mesterséges intelligencia hatalmát, pláne, ha az formálódik és tanul.