Kung Fury
2015
Lehet dicsérni a Kickstarter-t, hogy milyen jópofa dolgokra lehet finanszírozást összegyűjteni, de ahelyett, hogy erről a mindenképpen pazar kezdeményezésről beszélnénk, inkább emlékezzünk meg az év magasan legnagyobb ökörségéről.
30 perc kimaxolva
Ugyan több ízben (csoki, barack, eper – bocsánat kihagyhatatlan volt, látszik, hogy még bőven a film hatása alatt állok) kinyilatkoztattam már, hogy mekkora rajongója vagyok a 80-as évek vhs korszakos trashfilmjeinek, na’ meg a szintipop zenének. Így minden hasonló filmet, ami napjainkban készül, csak üdvözölni tudok (The Guest, Cold in July). Erre jön egy David Sandberg nevezetű muksó, akinek láthatóan szenvedélye ez a műfaj. Összeszed egy kis pénzt, hogy agymenését a virtuális vászonra kanyarintsa. A Kung Fury 30 percnyi tömör gyönyör a magamfajta rajongónak. Sandberg munkáján az utolsó elköltött cent is meglátszik, ugyanis rövid, amatőr filmes jellegének ellenére is igen becses a kinézet és a látvány.
A történetről elég annyit tudni, hogy a villámcsapott, kobra által megharapott főhősünk Kung Fury (Sandberg játssza a főszerepet is az írás, rendezés mellett) megtudja, hogy Adolf Hitler az ő kungfu tudására pályázik, egy régi prófécia nyomán. Hősünk gyorsan visszateleportál a múltba, hogy megakadályozza Hitler túlélését és a jövőben elkövetett gaztetteit. Van itt lézer raptor, több száz méteres Thor, meg egy csomó minden, amit természetesen nem fogok elmondani, ugyanis látni kell! Ennyi jó értelemben vett faszságot filmben még bizonyosan nem láttál. Amellett, hogy írónknak kisujjában van az egész 80-as évek hangulata (ami tökéletesen vissza is köszön a filmen), a humora, akciórendezése, de még szódával a színészi alakítása is nagyon jó. Bár utóbbi ugyan támadható, szerintem kicsit túltolta, de ugyan kit érdekel, mikor épp egy repülő Lambo tetején pofozza az ellent.
Természetesen a film egy pillanatig sem veszi komolyan magát, és nem csak ez a film erénye, hanem az is, hogy stílusos. Végtelenül. Nem csak összedobált jelenetek vannak, hanem azért van egy kis átívelő szál. Azt nem tudom mennyire működött volna mondjuk egy 80 perces filmként, talán sok lett volna már a hülyeségből és ebben a nagyjából félórás dózisban baromi jó volt, de ami előnye valahol, az a hátránya is. Ugyanis nem sok idő van a cselekmény kibontására és a karakterek felvázolására.
Összegzés: A Kung Fury ékes példája annak, hogy ha valakinek van egy álma és ahhoz ragaszkodik, akkor egy kis hátszéllel (lásd közösségi támogatás) meg tudja valósítani, vagy így vagy úgy. Sandberg úr most már biztosan jót fog aludni, hiszen elmondhatja magáról, hogy ha csak 30 percre is de megidézte a legcoolabb évtizedet. Na, meg rajta kívül ember nem pottyantott vászonra ilyen rövid játékidő alatt ennyi ökörséget. Nézzétek meg!
Értékelés: 9/10