Durva megpróbáltatásnak kell alávetni magunkat, egy kis meztelen Scarlett Johanssonért
2014. október 19. írta: thedirector

Durva megpróbáltatásnak kell alávetni magunkat, egy kis meztelen Scarlett Johanssonért

Under The Skin

2013

Tavaly már megjárt pár filmfesztivált, de igazából idén indult hódító útjára Jonathan Glazer művészfilmje, melynek legnagyobb marketingfogása az volt, hogy teljesen meztelenre vetkőztette Scarlett Johanssont.

under-the-skin-poster.jpg

Mi a fsz történik itt?

Amennyiben nem szereted azokat a filmeket, amikben hosszú perceken át nem történik "semmi említésre méltó", még nem késő, hogy elhagyd a kritikát. Amennyiben nem szereted, ha nem érted a filmet azonnal, még nem késő, hogy elhagyd a kritikát. Amennyiben kipattogsz a művészfilmektől, még nem késő, hogy elhagyd a kritikát.

under-the-skin-scarjo-4.png

Most, hogy egyedül maradtam, leírok néhány gondolatot az Under The Skinről, amely bizonyosan az idén, mint ami tavaly volt az Upstream Color. Már a kezdő képsorok sem egy könnyű mű benyomását keltik. Villódzó alakzatok, zavart, minimalista zene, és valaki betűket mondogat. Miután ezzel eltelik az első 2-3 perc. Hamar elindul a történet (szerűség). Scarlettünk vagyis Laura, Glasgow városában szólítgat le embereket. Érdeklődik az életük felől. Majd, mikor közel kerül hozzájuk, elcsalja lakásába, ahol valamiféle sötét anyag elnyeli őket és kiszívja az életet belőlük. A jelenetek durvasága az, hogy a leszólított emberek mind improvizációk. A járókelők valódi járókelők, és a jelenet hitelessége érdekében sokáig nincsenek is beavatva abba, hogy egy filmben vannak.

yv23.jpg

Az Under The Skin meglepő módon egy nagyon híres és állítólag rendkívül jó regényből készült, amit Michael Faber írt. Érthetetlen, hogy ki volt az a bátor producer és stúdió, aki pénzt invesztált egy olyan filmbe, amely a nézők 90%-nál kiveri majd a biztosítékot. Pedig megtörtént. Gyakorlatilag alig van koherens története, sőt inkább nincs is, a fent leírt eseménysorokon kívül. Nincsen háttértörténet. A cselekedetek zöméről is csak tippjeink lehetnek. Sőt azt sem tudjuk, hogy egyáltalán megtörténik-e ez velünk.

tumblr_ncxs18Bvrb1rrmriqo1_1280.jpg

Kis gondolkodással azonban a felszín alá látunk. Laura bemutatja az önfelfedezés, a világ felfedezését. Az ébredést. A testünk megismerését. Próbál az emberi viselkedéshez hasonlót kialakítani, de nyilván ez is, mint minden nem ösztönös, tudatos cselekedet elhal. A legmegrázóbb jelenet, amikor felvesz egy torz arcú kínai férfit, és az ő "beszélgetésük" tűnik a legőszintébbnek, mivel valahol a férfit is kívülállónak látja. Csodálatosan jelenik meg, az a felfedezés, hogy bármiféle módon is próbálja meglelni a helyét, nem fog soha célba érni. Nem akarom a poénokat lelőni előre, de a végi önmegfigyelés olyan erős képsoron jelenik meg, hogy talán ilyen szépen és elrettentően nem is mutatták még be a rádöbbenést.

undertheskinthumb.jpg

Nem kerülgetjük tovább a kását. Scarlett Johansson tényleg teljesen meztelen a filmben, azonban egyáltalán nem olyan közegben, mint amiben sokan bíztak. A meztelen test teljesen művészi közegben jelenik meg. Aki szexet vagy igazi erotikát várt, az csalódni fog, mert itt a test / meztelenség csupán egy érzést előhívó jelenség.

Scarlett-Johansson-014.jpg

Vizuálisan az Under The Skin roppant megkapó. Csodás művészi, absztrakt képeket kapunk, néhány egészen bravúros kompozícióval. A glasgow-i tájképek meg szinte beszélni tudnak. A filmzene pedig egyenesen rémisztő. Körülbelül az a kategória, amit Paul Thomas Anderson is használ mostanában filmjeiben. A film igazi hibája egyáltalán nem az, hogy nem beszél túl közérthetően vagy, hogy művészi, hanem, hogy sokszor indokolatlanul művészieskedő. Nem mindig és nem mindenkinek állnak jól a hosszan kitartott jelenetek, márpedig itt pár jelenetnél azt éreztem, hogy egyáltalán nem indokolt, hogy 30-50 másodpercig nézzem pl. a tengert. Szóval egy vágóolló jótékony hatással lett volna az egyébként majd két órás filmre.

Összegzés: Kicsit Kubrick, kicsit Malick, kicsit Lynch, de nem plagizálva. Jonathan Glazer filmje tűpontos képet fest az idegenek önfelfedezéséről és beilleszkedéséről. Művészfilm erősen, tehát érthető, ha sokan már a 10.percben kikapcsolják, de azért szerintem mindenképpen megéri megnézni, mert nagyon erősen társadalomkritikusi felhanggal bír, amit az ilyen filmek ráadásul nem vásári módon adnak el. Vizuálisan pedig lenyűgöző alkotással van dolgunk. Hogy évek múlva is hivatkozási alap lesz-e a film, nem tudni, de hogy megvan rá minden esélye, az biztos.

Értékelés: 8,5/10

 

A bejegyzés trackback címe:

https://filmertek.blog.hu/api/trackback/id/tr306801695

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása