Pi élete
Life of Pi
2012
Megszokhattuk már, hogy minden év decemberében (főleg 2009 óta) a téli szezon egy nagy film köré építkezik, ami megtölti a mozikat nézőkkel. Így volt ez anno az Avatar (rekord), 2010-ben a Tron: Örökség, 2011-ben a Mission Impossible és a Hugo esetén is. Idén ez a megtiszteltetés a Pi életének adatott meg. Ha a felsoroltak közül valami, akkor a Pi élete az, ami maximálisan megéri az árát.
3,14 nagy szám
Ang Leet lehet szeretni (Tigris és Sárkány, Értelem és érzelem), lehet utálni (Túl a barátságon, Hulk) azonban azt nem lehetne rá mondani, hogy tehetségtelen és kókány alkotó. Yann Martel regényéből kihozott Pi élete minden bizonnyal az Ő élete legjobb munkája. Az indiai Pi gyermekkora főleg azzal telt, hogy neve miatti állandó cikizést elviselje. Megtudjuk, hogy Pi (eredeti nevén Piscine) mélyen elkötelezett a vallások iránt, míg a modern szemléletű apja, kevésbé. Amikor megszorulnak anyagilag, költözniük kell, és az apja állatkertjével együtt hajóznak tova a biztonságot jelentő új világ (Kanada) felé. Egy este a vihar a vártnál jobban tombol. Hajótörést szenvednek és Pi elszakad családjától, egyedül marad a nyílt tengeren egy tigrissel, a fura nevű Richard Parkerrel. A fiú elkezdi átgondolni eddigi életét és Isten segítségét kéri. Ha azt gondoltuk, hogy a szűk térre és kevés szereplőre (Fülke, 127 óra, Számkivetett stb..) lekorlátozott filmek után nem lehet újat mutatni, javaslom nézzük meg Ang Lee munkáját. A két órányi játékidő nagy része, Pi és a tigris körül forog. Persze megannyi látványelem, mélyen szántó gondolat és kaland kíséretében. Suraj Sharma (ifjú Pi) sajnos a leggyengébb pontja a filmnek. Egyszerűen még nem elég tapasztalt, bár nem mondanánk rá, hogy tehetségtelen. Richard tigris pedig a valaha legjobban megalkotott CGI állat (bye bye Ceasar) a vásznon. Egyszerűen, 1-2 mozgástól és animációtól eltekintve teljesen hiteles és egyenértékű szereplő a vásznon. A film vallásos témája ellenére nem szájbarágós vagy tolakodó, aki vallásos érti, aki nem, nem fog haragudni. Hibátlanul megtalált kontraszt. A Pi életét már az előzetesek után elkezdték a "giccses" és "Oscarra gyártott" meg "szirupos" jelzőkkel ellátni. Nos igazuk van! Részben! Azonban annyival kiegészíteném az alábbi nem túl hízelgő jelzőket, hogy legalább igényes! Tény, hogy giccses és szirupos. Tény, hogy Oscar kompatibilis (11 biztos jelölést máris magáénak tudhat). De basszus! MEGÉRDEMELTEN! Ízlésesen, és egyáltalán nem tolakodóan. A film szín és képi világa, hitetlen és hihetetlen, de mégis úgy érezzük ez kell. A látvány első osztályú és zseniális. A dalszerző Miychael Danna élete munkáját hozta össze. Az OST hibátlan. A történet megrendítő, érzéki és mégis élvezetes. A forgatókönyv itt-ott picit hibás, az elbeszélés mód azonban kárpótol.
Összegzés: Hihetetlen bravúr Ang Lee-től, hogy így vászonra álmodta Yann Martel megfilmesíthetetlennek hitt könyvét. A látvány csillagos ötös (3D-t Scorsese és Cameron után Ő alkalmazza a legjobban), az elbeszélés és a történet csillagos ötös. A szereplők rendben vannak. A mondanivalót nem mindenki fogadja be talán vagy nem érti meg. Ettől függetlenül 2012 legnagyobb filmélménye és valószínűleg az év filmje díj legnagyobb esélyese! Reméljük a vének tanácsa is Oscarral jutalmazza!
Értékelés: 9/10
