Egy nap

One Day
2011

Mindig vannak olyan filmek, amik elsőre másnak tűnnek és csak utólag derül ki mekkora kincs és milyen fontos alkotás. Pont így voltam én is az Egy nappal. Nincsen bajom a romantikus filmekkel, sőt kifejezetten üdítő néha nézni őket, bár sokszor a giccsek és a cukormáz miatt, inkább kikapcsolnám (vagy ki is kapcsolom), de nem így volt ez jelen filmünk esetében.

"Based on the #1 International Bestseller"
Ahogy a cím is mutatja, egy könyvfeldolgozással van dolgunk. Egy brit regényről, ami odakünn nagy siker (annak ellenére, hogy nincs még két éves sem a regény), idehaza pedig szokás szerint csak a film után jutott el a könyvesboltok polcaira. Sokan már csak leggyintenek, hogyha egy új regényből film készül, és valljuk be okuk is van a legyezésre, mert nagyon sok csapnivaló adaptáció érkezett az elmúlt időkben. Az Egy nap szerencsére nem ezt a tendenciát hivatott erősíteni. Ennek egyrészről az az oka, hogy (gyanítom) nagyon jó az alapanyag, másrészről, hogy ehhez a baromi jó alapanyaghoz a saját szerzője nyúlt hozzá a forgatókönyv készítésénél és ki más ismerné jobban a saját regényét, mint az író?! A rendezői posztot pedig az a Lone Scherfig töltötte be, aki már olyan hasonló filmekkel tette le a zsánerben a névjegyét, mint az "Olasz lecke kezdőknek" vagy az "Egy lányról". A történet szerint Emma (Anne Hathaway) és Dexter (John Sturgess) életébe pillantunk be minden évben ugyanazon a napon. Ez a misztikus dátum július 15, amikor megismerkedtek a diploma átadójuk utáni éjjelen. Már az első találkozásukkor kiderül, hogy ha kellene egy illusztráció ahhoz a mondathoz, hogy "Az Isten is egymásnak teremtette őket" akkor az ő portréjuk tökéletesen megállná a helyét, viszont az élet és az évek más merre sodorták őket. Hol Emma szerelmes Dexterbe, hol fordítva, hol csak simán szerencsétlenek, hol összevesznek. Ezzel a formabontó időbeli megtöréssel folyamatosan érdekessé teszik a filmet, hiszen, több mint 20 évet ölel fel a történet, mi mégis mindig egy napot látunk az évekből. Ennek ellenére olyan intelligensen és ügyesen oldották meg ezt, hogy pont annyit tudunk meg az adott évből, amennyiből összetudjuk tenni a mozaik darabjait.

Ne baltázzuk el
Formabontó megoldások ide, ügyes történetvezetés oda, ez a film gyakorlatilag semmivel se lenne több, mint egy átlagos dramedy-romkom, viszont, mégis más és ez annak köszönhető, hogy a két főszereplőt úgy tudták egymásra hangolni, hogy minden képkocka ég a színészek pazar játékától és az érzelmektől. Sokan támadták a filmet amiatt, hogy Anna Hathawayt választották Emma szerepére. Jobban szerettek volna egy echte brit sztárt, de utólag talán elcsitultak. Emma egy kezdetben feszengő és teszetosza lány, amit Hathaway totálisan áthoz. Láthattuk, hogy a Neveletlen hercegnőben ez a kicsit rút kiskacsa szerep mennyire jól áll neki, és bizony itt is hasonló átalakulásnak lehet a néző szemtanúja. Aki viszont ennek a filmnek a sikerét nagyban emelte, az John Sturgess. Ő alakítja Dextert, és képes volt arra a bravúrra, amire egyszerűen szerintem nagyon kevesen képesek ebben a szakmában. Anélkül, hogy bármit lespoilereznék, a film első részében legszívesebben mindenki leverne neki egy égtelen tockost (Ott van életed párja, vedd már észre ember!!), míg a végére nem akarjuk elengedni, és csak néznénk még a vásznon, hogy mit alakít. Nagyon kellett Hathaway mellé egy ilyen kisebb nevű ám annál tehetségesebb színész. Dexter jelleme egyébként totálisan ellentéte Emmáénak. Ő egy igazi szabadon élő madár, aki akkor érzik jól magát, ha játszhatja a playboyt, és mondanom sem kell nála figyelhetjük meg a legnagyobb jellemfejlődést. Erről beszéltem itt filmértéken már, hogy kell (!!kell!!!) a pénz és az idő, hogy a karakterek kidolgozottak legyenek. Ezen az egyen nem szabad spórolni. Itt szerencsére ezt figyelembe vették és a film 100 perce alatt  meg lehet kedvelni őket, a döntéseiket értjük, emócionális kilengéseik minden részletét magunkba szívjuk. Helyenként giccses? Az. Sokszor kiszámítható? Igen. Mégsem érdekel és nem törődünk vele, mert nagyon messzire elvisz a film. Nem úgy ad tanulságot, mint a többi hasonló mű, hanem egyszerűen és kerülve azokat a hatásvadász elemeket, amik miatt több ez a film. Beszélhetnék még a finom kis filmes manírokról, vagy a pazar filmzenéről, a csodaszép befejezésen át a zsákszámra pakolt tanulságokig, de nem teszem, mert ezt a filmet tényleg mindenkinek látnia kell. Nagyon fontos és értékes mű született!

Összegzés: Minden műfaji kiszámíthatósága ellenére azt mondom, hogy ez jelenleg a romantikus-dráma-komédia hármas tökéletes keveréke.Nagyszerű alakítások, pazar filmzene, imádnivaló karakterek, és rengeteg tanulság, emóció 100 percben. Megtekintése nem csak, hogy ajánlott, hanem egyenesen kötelező!

Értékelés: 9/10

Előzetes: